Circulares litterae dioecesanae anno 1893. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae

XVI.

162 feljajdulás volt. A nagy férfiú szerette a tanügyet. Sokat küzdött, sokat fáradozott felvi­rágzásán. Nem ijedett meg tetemesb anyagi áldozatoktól. Halhatatlan emléket állított magának az által, hogy Beszterczebányán 50,000 frt készpénz és ház adományozásával árvaház létesítését biztosította, mely örökre hirdetni fogja nagy nevét. Segély-alapunknak, melynek bölcsőjét ö ringatta s melynek érdekét mindig gon­dozta, végrendeletileg is 500 irtot hagyományozott. Ebben elfoglalt elnöki állását, melyet kitartó buzgalommal töltött be, s melytől csak hanyatló egészségi állapota tudta vissza­lépésre bírni, az ügy javára iparkodott érvényesíteni. A hála érzete késztet engem, hogy nagy szelleméről kegyelettel megemlékezzem. Ezzel a gyűlést megnyitottnak nyilvánítom, s indítványozom, hogy elhunyta fölötti mély fájdalmunknak jegyzőkönyvileg adjunk kifejezést.« A megnyitó beszédet s az indítványt a jelenlevők nagy lelkesedéssel fogadták; melynek elhangzása után dr. Beervaldszky János apát, esperes-plébános úr mondott köszönetét Onagyságának beszédéért s indítványozta, hogy ez egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe felvétessék. A bizottság elfogadta az indítványt s egyúttal elhatározta, hogy a jegyzőkönyv egész terjedelmében küldessék meg a »Népiskolai Tanügy«, »Népiskolai Lapok«, »Nép­nevelő«, »Magyar Állam«, és »Társulati Értesítőnek.« V. A jegyzőkönyv vezetésére a bizottság egyhangúlag Erdélyi Imre szathmári népiskolai igazgatót kérte fel. A tárgyalás megkezdése előtt a bizottság a Csanád egyhm. hatóság hivatalos értesítését azon tiszteletteljes észrevétellel veszi tudomásul, miszerint felette kívánatosnak s az egyházmegyei tanítókra nézve üdvösnek tartja, hogy a segély-alappal ezen egyhm. is mielőbb szerves kapcsolatba hozassák. Felkérendőnek véleményezi a Csanádi püspök úr 1! Öméltóságát, hogy a segély-alapot nagylelkű pártfogásában s támogatásában részesíteni kegyeskednék. El nem titkolhatja továbbá afölötti fájdalmát, hogy a felhívott tiz egyházmegye közül, az alap tagjai öt egyházmegyéből nem képviseltették magukat. VI. Felolvastatik a múlt évi gyűlés jegyzőkönyve s a megerősítő herczegprimási leirat. Ennek kapcsán nagy vita fejlődött ki afölött, hogy a múlt évi jegyzőkönyv hatá­rozata értelmében, mért nem készült el Herczegprimás Ö Eminentiájához s a Nagyméltó- ságu püspöki karhoz a segély-alap érdekében benyújtandó emlékirat. Mely akkoriban egyhangúlag elfogadott indítvány olyképen szól, hogy: „kéressék fel a nagyméltóságu 'püs­pöki kar, miszerint elrendelni s elhatározni méltőztatnék, hogy senki kántortanitói állomásra nem pályázhat, ki tagsági könyvecskével nem igazolja, hogy az orsz. kath. tanítók segély­alapjának rendes vagy pártoló tagja.“ Az élénk vita befejezése után, melyben a bizottság minden tagja résztvett, elnök összegezvén a véleményeket, határozatilag kimondotta, hogy mivel ezen emlékirat a bold, elnök huzamos betegsége miatt nem volt megszerkeszthető. De másrészt ettől várja a bizottság a tanítók hideg közönyének megtörését, s a segély-alap fellendülését, a közgyűlés az emlékirat elkészítésére és illetékes helyre való felterjesztésére az uj elnököt kéri fel. VII. Elnök a múlt éven át elődjéhez és saját kezeihez juttatott pénzösszegekről a következőkben számol be :

Next

/
Thumbnails
Contents