Circulares litterae dioecesanae anno 1893. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XVI.
162 feljajdulás volt. A nagy férfiú szerette a tanügyet. Sokat küzdött, sokat fáradozott felvirágzásán. Nem ijedett meg tetemesb anyagi áldozatoktól. Halhatatlan emléket állított magának az által, hogy Beszterczebányán 50,000 frt készpénz és ház adományozásával árvaház létesítését biztosította, mely örökre hirdetni fogja nagy nevét. Segély-alapunknak, melynek bölcsőjét ö ringatta s melynek érdekét mindig gondozta, végrendeletileg is 500 irtot hagyományozott. Ebben elfoglalt elnöki állását, melyet kitartó buzgalommal töltött be, s melytől csak hanyatló egészségi állapota tudta visszalépésre bírni, az ügy javára iparkodott érvényesíteni. A hála érzete késztet engem, hogy nagy szelleméről kegyelettel megemlékezzem. Ezzel a gyűlést megnyitottnak nyilvánítom, s indítványozom, hogy elhunyta fölötti mély fájdalmunknak jegyzőkönyvileg adjunk kifejezést.« A megnyitó beszédet s az indítványt a jelenlevők nagy lelkesedéssel fogadták; melynek elhangzása után dr. Beervaldszky János apát, esperes-plébános úr mondott köszönetét Onagyságának beszédéért s indítványozta, hogy ez egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe felvétessék. A bizottság elfogadta az indítványt s egyúttal elhatározta, hogy a jegyzőkönyv egész terjedelmében küldessék meg a »Népiskolai Tanügy«, »Népiskolai Lapok«, »Népnevelő«, »Magyar Állam«, és »Társulati Értesítőnek.« V. A jegyzőkönyv vezetésére a bizottság egyhangúlag Erdélyi Imre szathmári népiskolai igazgatót kérte fel. A tárgyalás megkezdése előtt a bizottság a Csanád egyhm. hatóság hivatalos értesítését azon tiszteletteljes észrevétellel veszi tudomásul, miszerint felette kívánatosnak s az egyházmegyei tanítókra nézve üdvösnek tartja, hogy a segély-alappal ezen egyhm. is mielőbb szerves kapcsolatba hozassák. Felkérendőnek véleményezi a Csanádi püspök úr 1! Öméltóságát, hogy a segély-alapot nagylelkű pártfogásában s támogatásában részesíteni kegyeskednék. El nem titkolhatja továbbá afölötti fájdalmát, hogy a felhívott tiz egyházmegye közül, az alap tagjai öt egyházmegyéből nem képviseltették magukat. VI. Felolvastatik a múlt évi gyűlés jegyzőkönyve s a megerősítő herczegprimási leirat. Ennek kapcsán nagy vita fejlődött ki afölött, hogy a múlt évi jegyzőkönyv határozata értelmében, mért nem készült el Herczegprimás Ö Eminentiájához s a Nagyméltó- ságu püspöki karhoz a segély-alap érdekében benyújtandó emlékirat. Mely akkoriban egyhangúlag elfogadott indítvány olyképen szól, hogy: „kéressék fel a nagyméltóságu 'püspöki kar, miszerint elrendelni s elhatározni méltőztatnék, hogy senki kántortanitói állomásra nem pályázhat, ki tagsági könyvecskével nem igazolja, hogy az orsz. kath. tanítók segélyalapjának rendes vagy pártoló tagja.“ Az élénk vita befejezése után, melyben a bizottság minden tagja résztvett, elnök összegezvén a véleményeket, határozatilag kimondotta, hogy mivel ezen emlékirat a bold, elnök huzamos betegsége miatt nem volt megszerkeszthető. De másrészt ettől várja a bizottság a tanítók hideg közönyének megtörését, s a segély-alap fellendülését, a közgyűlés az emlékirat elkészítésére és illetékes helyre való felterjesztésére az uj elnököt kéri fel. VII. Elnök a múlt éven át elődjéhez és saját kezeihez juttatott pénzösszegekről a következőkben számol be :
