Circulares litterae dioecesanae anno 1893. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae

XVI.

161 viszonyaink között áll az igazság: akié az iskola, azé a jövő. Lehetetlen bizonyos széles mederben folyó forrongást nem észlelni az emberi társadalomban. Űgv tetszik, mintha egy nagy átalakulásnak küszöbén állana. Körülöttünk seré­nyen dolgozik mindenki. Ellenségeink megfeszitett erővel iparkodnak tért hódítani. Ne engedjük, hogy a mi hátrányunkra czélt érjenek. Ha nem akarjuk, hogy a veszélyesen duzzadó hullámok eltemessenek, idejekorán kell az áradat levezető csatornáiról gon­doskodnunk. Hosszú időre lesz tehetetlenségre kárhoztatva, aki az érdekek beállható nagy har- czában vereséget szenved. Innen magyarázható az erők sietős csoportosulása. Régen nem volt oly égető szükség a keresztény elveknek hangoztatására, mint épen korunkban. — A világszerte felkorbácsolt szenvedélyek lecsillapítására a vallásos iskola hal legjótéko­nyabban. A tanítókra nagy feladat vár a nagy küzdelemben ; s ha hivatásukat vallásos buzgalomtól áthatott kötelességérzettel teljesitik, az emberiség józanul Ítélő többségének elismerésére jogosan számíthatnak. A kor hatványozott igényeivel szemben a megélhetésnek súlyosan nehezedő terhe alatt szavukat emelték a társadalom mindazon rétegei, melyek joggal vélik igénybe vehetni fáradozásaik méltányosabb jutalmazását. Szólották a tanítók is. Erős volt velők szemben a jóindulatnak hangoztatása, de sajnos, annál szerényebb lett helyzetűknek megkönnyítése. A tanítók, úgy látszik, még hosszú ideig lesznek kénytelenek, egy boldogabb jövő reményével táplálkozni. — Pedig mennyire sürgető szükség van arra, hogy helyzetük komolyabb megfontolás tárgyává tétessék, mi sem bizonyítja világosabban, mint a szám­talan kérvény, melyét szives elintézés végett szerencsés leszek előterjeszteni. Tagadni nem lehet, hogy a nagyméltóságú püspöki kar nagylelkű kezdeményezése, s jelentékeny áldozatkészsége folytán létrehozott segély-alap szép összeget fordíthat a nyo­mor enyhítésére. Azonban ez csak percznyire megállítja, de le nem törli a könnyeket. Arra pedig, hogy ily keretben haladva a létesítendő katli. országos árvaház épületének bokréta-ünnepélyét megölhessük, mi mostani nemzedék, hasztalan várakozunk. Jólehet nincs kétségem az iránt, hogy az árvákat felkaroló ily intézet nagy szükségét mindnyájan érezzük. Épen ez okból elkeni Illetlennek tartóm, hogy a kath. tanítók összesége, s a katli. tanügy minden őszinte igaz barátja intézményünk iránt melegebb érdeklődést tanúsítson. Segély-alapunk az önsegély elvére támaszkodik. Minden ügy iránt az őszinte érdek­lődést ott keressük s a dolog életrevalóságát abban véljük feltalálni, ha akiket ez legkö­zelebbről érint, azt támogatják, s érte lelkesednek. — Tehát itt a tanítók felé fordul tekintetünk. Elszorul lelkem, midőn az általam nagyrabecsült tanítói karról e helyről azt kell vádképen kijelentenem, hogy saját ügye iránt nagymérvű közönynyel viseltetik. Hol keressem a buzgó támogatást, ha maguk a tanítók tétlenségben szenvednek ? A tagsági díj oly csekélyre van szabva, hogy ez akadályul, mentségül nem szolgálhat; s mégis, ha leszámítjuk az egyébb forrásokból befolyó összegeket, igen csekélyre zsugorodik össze a rendes tagoknak, vagyis a tanítói karnak hozzájárulása. Pedig krajczárokból lesznek forin­tok, s egyes téglákból épülnek fel a paloták. Amig ily szomorú tapasztalatokat kell ten­nünk, addig ne várjuk a nagyobb fellendülést. Mikor éljük meg azon boldog időt, midőn már nem lesz szükség kath. tanítóinkat e helyről folytonosan buzdítani, serkenteni. Midőn végre belátják, hogy ez intézmény az ö buzgalmukba helyezi emelkedésének zálogát. Istenben boldogult elnökünknek is utolsó panasza e helyről ezen közöny fölötti

Next

/
Thumbnails
Contents