Circulares litterae dioecesanae anno 1892. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XXIII.
152 XXXII. t.-cz. 28. §-ának 1-ső pontjában foglalt .ama rendelkezést, bogy a biztosított teljes nyugdíj összeg 5%-éka fizettessék egy szersmindenk orra, érvényben tartja, másrészt a 3. §-ban akkép intézkedik, hogy 1892. évtől kezdve a nyugdíjigény minden tanító részére, beszámítható fizetésének teljes összege alapján biztosíttassák, ebből a két rendbeli intézkedésből önként következik, hogy az, a ki eddig csak az 1875. évi XXXII. t.-cz. alapján biztosított 100, 250, 300 vagy 400 forint rendes nyugdijösszeg után fizette a szóban levő 5% dijat, az 1892. évtől kezdve pedig beszámítható fizetése alapján az eddiginél nagyobb nyugdijösszeggel vétetik fel, az ekkép újonnan biztosított többlet után egyszersmindenkorra járó 5°/o dijt pótlólag tartozik befizetni. Esztergom, 1892. november hó 20-án. 6289. sz. Végrendelet érvénytelen egyetlen törvényszerű külkellék hiányában is. Egy végrendelet érvényessége ellen alaki kellékek hiánya miatt indított perben azon egy okból, hogy az örökhagyó által sajátkezüleg irt és aláirt illető végrendelet két ívből állván, az iveket összefűző zsinór végei csak a végrendelkezőnek és nem egyszersmind legalább egy tanúnak is pecsétjével voltak az okmányhoz erősítve, a végrendelet biróilag érvénytelennek nyilvánittatott.; mire vonatkozólag a m. kir. Curia 1892. junius 24-én 4218. sz. a. hozott végérvényti Ítéletében következő indokolást használ: „A végrendelet külkellékeire nézve kétségtelenül áll, hogy ha a törvény által megszabott kellékek vagy azok közül csak egy is hiányzik, az érvénytelennek tartandó, mivel csak az összes alaki kellékek megtartásával készült okmány képez végrendeletet ; miből folyik, hogy az előirt kellékek egymástól sem el nem választhatók, sem egymás közt nem osztályozhatók, és egynek hiánya is elégséges a végrendelet érvénytelenségére. Az 1876: XVI. t.-cz. 8. §-a pedig világosan előírja, hogy több Ívből álló végrendelet összefűzendő és a zsinór két vége a végrendelkező és legalább egy tanú által pecséttel megerősítendő; ezen egyik kellék azonban örökhagyó végrendeletén hiányzik. — Es itt nem lehetett figyelembe venni, hogy a végrendeletet örökhagyó sajátkezüleg irta, mert a 8. §. a saját és idegen kézzel irt végrendelet közt külömbséget nem tesz; pedig ha a törvényhozó erre súlyt fektetett volna, ez kifejezést nyert volna a törvényben épen úgy, mint a saját és az idegen kézzel irt végrendeletek egyéb kellékeire nézve az előző szakaszokban kimondatott. Esztergom, 1892. november hó 20-án. 6290. sz. Az orsz. kath. tanítói segélyalap központi bizottságának közgyűlési jegyzőkönyve. A magyarországi latin és görög szert. róm. kath. tanítók segélyalapja közp. bizottságának Budapesten, 1892. évi augusztus hó 27-én mélt. Márkus Gyula y, püspök elnöklete alatt tartott YIlí. közgyűlésének jegyzőkönyve kivonatban. Jelen voltak; mélt. Begovcsevich Róbert v. püspök, egri kanonok, mint az alap számadó gondnoka; dr. Komlóssy Ferencz, esztergom főegyházmegyei főtanfelügyelő ; Mladoniczky Ignácz, győri kanonok; dr. Boromisza Tibor, kalocsai főegyházmegyei apát, esperes-plébános, mint a nagyméltóságu püspöki kar megbízottjai.
