Circulares litterae dioecesanae anno 1892. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae

XXIII.

149 lem fele része hozzáadatván ; az igy nyert összeg szolgálancl úgy a kirovás mint a nyugdíjigény megállapításának alapjául. Azon okmányokhoz, melyek nem az állam nyelvén szerkesztvék, tartozik a tanító azok magyar hiteles fordítását csatolni. A nyugdíjra való jogosultság rendesen azon idó'ponttól veszi kezdetét, amely­ben a tanító az országos tanítói nyugdíjintézetbe való felvételre a törvény szabta kel­lékek teljes birtokába jutott ; ha azonban a tanitó az összes kellékek megszerzésétől számítandó egy évi határidőn helül az okmányok felterjesztésére vonatkozó kötelezett­ségének eleget tenni elmulasztja, a nyugdíjjogosultság részére csak azon év kezdetétől számítandó, a mely év folyamában okmányait — felvétele végett — felterjeszti. A biztosítandó nyugdij-igény mennyisége az 1891: XLIII. t.-cz. 3. §-a ér­telmében a beszámítható fizetés évi összegében állapittatik meg és pedig a tanitó által felterjesztendő' dijlevél és az ebhez csatolandó külön kimutatás alapján mindazáltal oly fentartással, hogy a jövedelem téves bevallásából a nyugdíjalapra kár nem bá­romolhat. Ugyanazért a végellátási eset beálltával a folyósítandó nyugdíj az akkor bemutatandó és szigorú birálat alá veendő' dijlevél szerint tényleg beszámithatónak talált, utoljára élvezett tanítói fizetés évi összege alapján állapítandó meg és az ekkép megállapított nyugdíjélvezmény felemelése egyedül azon indokból, hogy az illető' tanitó részére az általa helytelenül bejelentett jövedelem alapján magasabb nyugdíjigény volt biztosítva, még akkor sem követelhető, ha a tanitó az ezen magasabb nyugdij-igény után kivetett járulékokat pontosan befizette. Viszont, ha valaki a tényleg élvezett fizetésnél csekélyebb összeget vallott be, a végellátás esetén részére csakis az ezen bevallás alapján biztosított nyugdijigény alapján szabandó ki a nyugdíj élvezmény. Ugyanazért már saját érdekében is köteles a tanitó, valahányszor szolgálata közben oly állomásra lép elő, melylyel az eddiginél magasabb fizetés van összekap­csolva, ezen körülményt a dijlevélnek, esetleg az ujabbi fizetésről a fentebb már kö­rülirt módon kiállított kimutatás felterjesztése mellett a tanfelügyelőnek bejelenteni. Ha az iskolafentartók vagy a tanítók a terhűkre kirótt nyugdíj intézeti járu­lékok kivetését magukra nézve sérelmesnek tartják, a járulékok helyesbítése iránt a kirovásról nyert értesités vételétől számítandó félévi záros határidő alatt folyamodhat­nak ; az ezen határidő letelte után beadott folyamodványok azonban tekintetbe nem vehetők. A tanitók nyugdíjazása, sürgős intézkedést nem igénylő rendkívüli esetek kivételével mindig az iskolai év zárlatával lévén foganatosítandó: (lásd 1875. 32. t.-cz. 43. §.) a tanitók nyugdíj- vagy végkielégítés iránti kérvényeiket mindenkor a tény­leges szolgálat alatt nyújtsák be, minthogy ellenkező esetben állomásaikról a nyug- dijba lépés szükségességének és jogosult voltának előzetes megállapítása nélkül tör­tént távozásuk egyszerűen lemondásnak fogván tekinteni, az ebből eredő hátrányos következményekért egyedül önmagukat okolhatják. A tanitók, azok özvegyeinek és árváinak nyugdíjazása, illetve segély és gyámpénz iránti folyamodványaik mindenkor az illető tanfelügyelőkhöz nyújtandók be s a következő okmányokkal szerelendők fel:

Next

/
Thumbnails
Contents