Circulares litterae dioecesanae anno 1892. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae

XXI.

10

ha a természet Ura — az Isten kedvező esőt nem ad !! A mienk a munka, Istené az áldás.

Szeressük tehát az Istent, megtartván az ő parancsolatait. Az isteni szeretet bensőleg egyesiti akaratunkat az Isten szent akaratával, oly annyira, hogy az ő intézkedésén teljesen megnyugszunk, érjen bár bennünket bárminő lelki, testi baj, vagy szenvedés; mindezen győzedelmeskedünk az által, ki minket szeretett.

Isten után és Ö érette szeretnünk kell embertársainkat is. ,,Szeressed felebarátodat, mint tennenmagadat,“1 mondja az Ur. Tegyünk meg tehát felebarátunk irányában mindent, amit tőle, hogy velünk tegyen, óhajtunk; kerüljünk min- dent, ami nekünk sem tetszenék, ha 0 azt velünk tenné. Vagyis, mint a szent könyv egyik helyén olvasom: ,,IIa valaki testvéreid vagy embertársaid közöl szükséget lát, ne vond meg kezedet tőle, ne légy kérése iránt siket, hanem adj neki. Bosszúálló ne légy és feledd el az embertársaidtól szenvedett méltatlanscigokat. Ne állj törvénybeli véred ellen. Ne nézd le a szegényt. Ne kedvezz a gazdagnak az igazságszolgáltatásban. A munkásnak bérét ne tartsd vissza. Özvegyeket, álmákat ne nyomorgass. Atyádat, anyádat szidalmakkal ne illesd. Ne nyomd el uzsorával a szükölködöt. Ne tégy hamis tanúbizonyságot. Ne tégy kiirt másnak vagyonában, becsületében, életében.“

Ki a mi felebarátunk?

Minden ember, akár barátunk legyen az, akár ellenségünk. Tehát minden embert tartozunk szeretni, érettök imádkozni és velők jót tenni, mert minden ember Isten teremtr.r

ménye, az 0 hasonlatosságára és képére van teremtve; Krisztus Urunk szent vérét minden emberért kiontotta a keresztfán és mindnyájan az Isten fiainak örökségébe, a

1 Márk 12, 31.