Circulares litterae dioecesanae anno 1892. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae

XXI.

4

kívánlak mindnyájatokat (tudni) a Jézus Krisztus (hitében és) szer etet ében.“1

Az embernek rendeltetése e földön, bogy megismerje az Istent, őt szeresse, neki szolgáljon, és végczélja, hogy eképen üdvözöljön.

Az Ur Istent hit által ismerjük meg. A hit isteni erényét, a reménynyel és szeretettel együtt, maga a Szentlélek Isten önté lelkűnkbe azon alkalommal, midőn megkereszteltettünk ; s igy a hit Isten adománya, mely által, minden kételkedést kizárva, igaznak tartjuk mindazt, a mit az Isten kinyilatkoztatott, s az anyaszentegyház által élőnkbe ad, hogy higyjük.

A hit az örök üdvösségre elkerüllietlenül szükséges ; mert hit nélkül senki Isten előtt kedves nem lehet. ,,A ki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.“2 Maga az Ur Jézus mondotta e szavakat, ki merészelne kételkedni valóságukon?

Szeretett Híveim!

Az emberiség igen beteg! Testi, lelki bajok kínoznak bennünket szüntelen. Nincs ember e földön, ki fájdalmat nem érzett, nincs, ki könyeket ne hullatott volna. Ki mondhatja magáról, hogy boldogan, baj, szenvedés nélkül él e világon ? A fájdalom olyan mint a levegő, behat a paloták zárt ablakain ép úgy, mint a kunyhók nyitott ajtain. A szenvedések néha élesebben sebzik meg a minden földi jóval bővelkedő egyén szivét, mint a mindennapi kenyeret nélkülöző szegényét. Mindnyájan, kivétel nélkül, kárt szenvedünk, egyik vagyonában, másik becsületében, számtalan lelki nyugalmában. Éhez járul, hogy akármerre tekintünk, majd csupa kétszínűség, irigység, mértékletlenség, boszu,

1 Filipp. 1, 8. — 2 Márk 16, 16.