Circulares litterae dioecesanae anno 1892. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XVIII.
Pappas 115 Will. Szeretett Testvéreim! Több oldalról értesülök, bogy a legközelebbi napokban fölmerült, egyházunkat mélyen sértó' események miatt igen föl vagytok háborodva! Elismerem és átérzem, szeretett testvéreim, hogy nehéz idó'ket élünk. De épen válságos viszonyok között szükséges az, hogy a nyáj az ő pásztorára nézzen, szavára figyeljen. Ezért szólok testvéri szeretettel hozzátok. Van-e okunk félteni egyházunkat ? Eines. Nem hangzanak-e felénk az Ur e szavai: „Tu es Petrus, et super hanc petram aedificabo ecclesiam meam et portae inferi non praevalebunt adversus eam?“ A rendithetetlen sziklán épült egyházunkat kétezer év óta szakadatlanul ostromolják az anyagi és szellemi erő mindennemű fegyverével és ma is szilárdan, diadalmasan áll, állani fog a világ végezetéig. Ha az Ur egyházát az eddigelé leghatalmasabbnak ismert római államra bízza, ugyan mi lett volna egyházából? líégen elenyészett volna a világbirodalommal. Szentegyházunkat nem kül-, nem anyagi eró', nem emberek, nem mi, gyarló szolgái, nem államok tartják fenn, hanem maga az Isten. Ez a mi hitünk! Ez a mi erőnk! „Deus est fortitudo mea, quem timebo?“ Én teliéit egyliéizamat nem féltem, de féltem nemzetemet, melynek mint egyházamnak, örök fenmaradásra isteni ígéret nem adatott. Neki Isten csak e földet adá, melyen élnie, vagy halnia kell s ha meghalt itt, meghalt e világnak örökre. S ha mi oly érdes hangon szólunk, mint hozzánk, illetve ellenünk szóltak; ha oly erősen támadunk, mint bennünket megtáunadtak e napokban, az amúgy is ingerült kedélyeket annyira felizgatjuk, hogy hazánkat csakugyan könnyen veszélybe dönthetjük. Epen azért az izgatottság jelen napjaiban meg kell kétszerezni éberségünket, fokozni mérsékletünket, az okosság fegyvereivel vértezni mellünket és az erősséggel edzeni lelkünket. Az erősség, e sarkalatos keresztény erény, nemcsak tettben, hanem türelemben is nyilvánul. Emlékezzetek meg az Úrról, ki elfogatásakor védelmére fegyvert rántó tanítványához igy szólott: „Tedd hüvelyébe kardodatV 4806. sz.
