Circulares litterae dioecesanae anno 1892. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XVII.
114 Ügyállás: S. P. és társai álkulcscsal behatoltak a k—i izraelita templomba s a padlót vizelés és bélsár kiürítése által beronditották. Az első bíróság vádlottak ellen a büntető eljárás megindítását tekintettel a feljelentésben előterjesztett tényállásra s a btkv. 333. §. 3. és 4. pontjára, úgy a 6G. §-okra, lopás bűntettei és lopás bűntetteiben kísérlett miatt elrendelte s a vizsgálatnak teljesítésével a kir. járásbíróságot az összes iratoknak kiadása mellett azon megkereséssel bizta meg, hogy vádlottaknak szabályszerű erkölcsi és vagyoni bizonyítványainak, valamint a születési anyakönyvi kivonatoknak beszerzése iránt intézkedjék. A vallás elleni vétség miatt a vizsgálatnak elrendelése iránt tett kir. ügyészi indítványt mellőzte, mert a btkv. 191. §-ában foglalt vétség ismérvét, terhelteknek azon ténye, hogy a templom padlózatát bepiszkol- ták, nem foglalj'a„magában. A budapesti kir. Ítélőtábla: az elsőbiróság végzését megváltoztatta akként, hogy vádlottak ellenében a btkv. 191. §-ba ütköző vallás elleni vétség miatt is elrendelte az előnyomozást. Mert az isteni tiszteletre, általában vallásos gyakorlatra felavatott templom s nevezetesen annak belseje, a maga egészében is, minden hitfelekezetnél a közönséges értelemben vett kegyeletet meghaladó vallásos tisztelettel figyelemben tartandó helyet képez, mely meggyalázó cselekvények ellenében, ép úgy a törvény oltalma alatt állónak tekintendő, mint az abban elhelyezett és a szertartásnál legközvetlenebb kezelésre használt tárgyak: feszület, szentség, kehely stb. A kir. ítélőtábla tehát nem fogadhatta el a k—i kir. törvényszéknek azon felfogását, mely szerint vádlottak f. évi február hó 7 én a k—i izraelita templomba álkulcscsal való behatolás és a lopás bűntettének elkövetése után egyúttal a templom belsejében a padlóra oda vizelvén és bélsár kiüritése által ama helyet még undokabb módon beronditván, ezen utóbbi tettük által a magyar büntetőtörvény alapján meg- torlandó cselekvényt nem követtek el. Vádlottak ezen emlitett tette, mint vallásos szertartáshoz berendezett és e czélra már használatban levő hely egyúttal az abban elhelyezett rituális eszközök meggyalázására kiválóan alkalmas tett, nyilván a btkv. 191. §-ába ütköző vallás elleni vétség ismérveivel tűnik fel. Ezért s tekintettel arra, hogy a vádlottak által saját akarat elhatározásukból teremtett és nem valamely kényszerítő helyzetben elkövetett cselekvény nyilván meggyalázó tettre irányuló szándékossággal is lett végrehajtva, az előnyomozat ez irányban is elrendelendő volt. Claudius Franciscus Vaszary m. P . Archi-Episcopus.
