Circulares litterae dioecesanae anno 1889. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae

VIII.

70

Nr. 2147.

Infideles fisci Ecclesiarum administratores coram tribunali poenali.

Quandoquidem nullus dubitaverim, quin dispositio in § 355. cod. poen. contenta infideles administratores etiam peculii Ecclesiarum et piarum fundationum feriat, in circularibus Dioecesanis litteris ddto 13. Novembris 1880. Nr. 5157. exaratis, publicavi praedictum §-um, simulque disposui, ut deinceps rationes de statu activo et passivo Ecclesiarum piarumque fundationum non latina, verum illa lingua conficerentur, quam etiam Ecclesiarum Syndici intelligunt et callent, utpote qui etiam ipsi, eo ipso quod rationes subscribere debeant, responsionis etiam onere teneantur, ac proinde illas bene noscant, oportet.

Subiacere autem infideles cassarum Ecclesiasticarum administratores et ma- nipulatores per Ordinariatum accusatos poenae §. illo statutae e subnexis Tabulae reg. et Curiae reg. sententiis oppido liquet:

„A róm. kath. plébános az egyházi alapokat és alapítványokat egyházi felsó'bbsége által nyert megbízás folytán kezeli; azoknak elsikkasztása miatt tehát nem hivatalból és nem az illető kegyur, hanem csak az egyházi felsőbbség indítványa alapján indítható meg a bűnvádi eljárás.

ítéletek. A budapesti kir. itH'ó-tábla: A kir. törvényszék ítéletének nem felebbezett részét érintetlenül hagyja; felebbezett részét pedig megváltoztatja és B. István vádlottat a. B. T. K. 355. §-ába ütköző s a 356. §-a szerint minősülő sikkasztás bűntettében mondja ki bűnösnek, s emiatt a B. T. K. 358-a alapján az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó három évi börtönre s hat évi tartamban hivatalvesztésre s politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére ítéli. Indokok: S. Kálmán, S. Pál és érdektársai, mint a sz.-i róm. kath. egyház hívei, s első helyen nevezett úgy is, mint a három kegyur egyike, bűnvádi feljelentésükben azt állították, hogy B. István ottani plébános a kezelésére bízott templompénzekből 1800 frtot elsikkasztott. A feljelentett tényállás részleteinek kiderítése s jelesül a szóban forgó pénzek jogi természetének megállapítása czéljából elrendelt előnyomozás során B. István beismerésével egyértelmüleg megállapittatott, hogy vádlott a sz.-i anyaegyház s az alattas fiókegyházak pénztárait mint plébános hivatalánál fogva kezelte; hogy eme pénztárak értékei templom-, kereszt- és mise-alapitványokat képeztek; hogy emez alapítványok tételeiből, a melyekhez csakis egyházi főhatóságának, tehát a megyés püspöknek engedélyével nyúlhatott, önhatalmúlag 1800 frtot meghaladó összeget kivett s azt saját czéljaira, jelesül az előbbi állásában felmerült számadási Mányiatok kiegyenlítésére fordította. Minthogy a vallásfelekezetek lelkészei, mint ilyenek, hivatalos közegeknek nem tekintethetnek, úgyszintén a szóban forgó alapok nem köz-, hanem egyházi jellegűek; továbbá minthogy vádlott birtokában levő idegen ingó dolgot jogtalanul eltulajdonított, az eltulajdonítás czélja pedig a bűnösség kérdésében merően közömbös, s igy a B. T. K. 355. §-ban tiltott cselekmény Összes ismérvei szembeszökőn fenforognak: a vádbeli cselekményt egyedül az imént hivatkozott szakasz alapján lehet csak minősíteni. — A védelemnek a B. T. K. 358. §-nak utolsó bekezdése, illetve a B. T. K. 343. §-ra alapított kifogását a kir. ítélőtábla elveti, mert habár a plébános a hitközség alapítványait a püspök meghagyásából kezeli, mégis, minthogy a kérdésben forgó alapítványok az illető egyházközségek czéljaira szolgálnak s annak tulajdonát képezik, a tulajdonos s a kezelő között pedig szolgálati viszony fenn nem áll: ez úttal nem indítványra, hanem hivatalból