Circulares litterae dioecesanae anno 1887 ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XI.
91 merülő hittani, egyházjogi, szertartási kérdéseket intézik el. Azonkívül fönn kell tartania a nagy római basilikákat, segélyeznie az egész katliolikus világ szegényeit. Ezek mind képezik az ő terhét; s ime a pápa jótéteményekben letelt tizenkilencz század után — mindenéből kifosztva, szegényen áll előttünk. E rendkívüli kemény megpróbáltatások azonban meg nem törték a Szent- Atyát. Rendületlenül áll mint a kemény szikla a tenger közepén, támaszkodva Krisztus Urunk örökkétartó ígéretére: rÉs a pokol kapui er'ót nem vesznek rajta.“ Támaszkodik Krisztus Urunk ígéretére, híveinek szeretetére, ragaszkodására. A Szent-Atya iránti ragaszkodás azonban nem teljes, ha azt miként szalézi sz. Ferencz mondja: át nem hatja a szeretet és pedig a jó tettekben nyilvánuló szeretet. A Szent-Atya több körlevelében és intézkedésében maga is reá mutat az iránta való szeretetnek különféle nyilvánulási módjára. Ezek között legelső az ima. Midőn Herodes király sz. Pétert börtönbe vetette, azalatt mig ő „a töm- löczben tartaték az anyaszentegyház szüntelen könyörög vala Istenhez 3 érette.“' Sz. Péter utódjának XIII. Leo pápának helyzete hasonló Krisztus Urunk első földi helytartójának helyzetéhez. Amint tehát az első keresztények, úgy mi is szüntelen kérjük Istent, hogy megrövidítse a Szent-Atya megpróbáltatásának idejét, adja vissza neki és az egyháznak teljes szabadságát, alázza meg ellenségeit, hogy mindnyájan elismerjék Istent és az 3 egyszülött Fiát Jézust a kit 3 e világra küldött.1 2 * Tudjátok, hogy sokat ér Istennél az igaznak állhatatos imája.s A Szent-Atya maga is fektet nagy súlyt a mi imáinkra; azért rendelte el, hogy október hóban a szent-olvasó mondassák a Bol- dogságos Szűz tiszteletére az egyházért,4 azért parancsolta meg, hogy a pap minden csendes mise végén imát mondjon a néppel az egyházért. Az a ki imáiban a Szent-Atyával foglalkozik nem fog azonban a puszta imával megelégedni. A Szent-Atya vállaira az egyetemes egyház gondjai nehezednek. Tudjátok kedves Híveim, mily sok gondot okoz sokszor osak egy egyszerű családnak eltartása; de hát mi ez a mi Szentséges-Atyánk gondjaihoz képest, melyek az egész világra terjednek? Ezt tudják az egész világ katholikusai s épp azért az egész katholikus világ versenyre kél szeretet-adományok gyűjtésében, hogy a Szent-Atya iránti hódolatát, ragaszkodását, háláját kimutassa. A nemzetek nagy versenyében mi el nem maradhatunk, kik sokkal többel tartozunk neki, mint Európa bármely más népe. Csekély adományokból is nagyot lehet létre hozni. A szegény özvegy fillérje épp oly kedves előtte, mint a gazdag ember adománya.5 De „kétszer ad, a ki gyorsan ad és a jólelkü adakozót szereti Isten.* A Szent-Atya helyzete áldozatot követel tőlünk, de nekünk az áldozat nem nehéz, hisz az áldozat a kereszténység alapja, lételeme. Az Isten fia föláldozta magát értünk, hogy minket bűneinktől megváltson ; az Isten fiának földi helytartója föláldozza magát, hogy őrködjék lelkünk üdvössége fölött és mi viszont nem áldoznánk neki abból, a mit az isteni Gondviselés osztályrészünkül juttatott? A római pápák, kiknek ő utódja, miután sikerült nekik egész 1 Ap. Csel. 12, 5. » János, 17, 3. * Sz, Jakab lev. 5, 16. 4 Epist. Encycl. „Supremi Apostolatus“ 1. Sept. 1883. s Lukács 21, 3. 4 2. Kor. 9, 7.
