Circulares litterae dioecesanae anno 1887 ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XI.
87 nyújtott eszközöket lelkiismeretesen fölhasználják, mit ha elmulasztanak, önmaguk és országaik fogják kárát vallani.1 1882-ben Olaszországra forditja tekintetét, hol miként mondja „a szerzetes rendek házaikból kiűzve, az egyház vagyona lefoglalva, a polgári házasság behozva az ifjúság nevelésénél az egyház ki lett zárva“2 s hogy annyi bajok ellen kellő orvosságról gondoskodjék, ajánlja sz. Ferencz harmadik rendjét.3 Meg lévén győződve, hogy a katholikus egyháznak nincs nagyobb ellensége a tudatlanságnál és a történeti tények elferditésénél s hogy megmutassa, mennyire nem fél az egyház az igaz történelemtől, megnyitja a tudományos világ kutatásainak a vatikáni levéltárakat.4 Elődeinek példája szerint 1884. április 20-án elitéli a szabadkőműves s egyéb titkos társulatokat azon nagyfontosságu körlevelében, a melyet annak idején veletek fordításban is közöltem.5 Később atyai tekintetét a keresztény államok szervezetére forditja kimutatván, hogy csak a kereszténységen mint rendületlen alapokon állhatnak fönn biztosan az államok és hogy az újkori elméletek és az azok alapján szervezett államok semmi biztos támpontot, alapot nem nyújtanak.6 Ugyanazon évben mint békebiró lép föl Európának két hatalmas állama között s bölcseségével mindkét fél teljes megelégedésére elintézi a Károly szigetek miatt kitört viszályt. Németország hatalmas kanczellárjához intézett levelében el nem mulasztja ismét kiemelni, hogy va római szent-széknek tekintélye mennyit nyom a pusztán világi természetű ügyek elintézésében is.7 A múlt évi január 6-án levelet intéz Poroszország püspöki karához s reményének ad kifejezést, hogy az egyház és állam között évek óta dúló harcz be fog fejeztetni8 és hogy föltevésében nem csalódott bizonyítja az időközben csakugyan beállott jobb állapot. Ugyanazon esztendőben intézi hozzánk atyai szózatát azon apostoli körlevél alakjában, melyet az alkalommal is többször említettünk s múlt évben veletek közöltünk.9 Ezekből is látjuk már, hogy XIII. Leo pápa híven teljesiti világra szóló hivatását, de nem minden akadály nélkül. Ezen apostoli missiójuk teljesítésében egészen a legújabb időkig saját birtokukra és ezáltal függetlenségökre támaszkodhattak a pápák. Kérdezitek talán, hogyan kapta a pápa az ő birtokát ? Szent-Péter mint szegény halász érkezik Kómába; ő és utódjai egészen Melchiades pápáig vértanúi halált szenvednek, de a népek előtti tekintélyük, világi birtokuk napról-napra nő! Ugyanazon sugallat, mely hajdan sz. Pétert Rómába vezette, a császárokat eltávolítja onnét. Egyszerre csak odább állanak; trónjukat máshová teszik át, Milánóba, Páviába, Ravennába, Konstantinápolyba. Mely titkos erő készteti őket távozásra Rómából ? Bizonyára Isten keze, ki Rómát arra szánta, hogy Jézus Krisztus helytartójának lakhelye legyen; de a katho' Litt. Encycl. „Diuturnum.“ * Ep. Encycl. „Etsi Nos.“ 3 Epist. Encycl. „Auspicato concessum.“ 4 „Saepe numero considerantes.“ 5 „Humanum genus.“ 6 „Immortale Dei.“ 1 Ep. „Cum de Carolinis insulis.“ 8 „Jam pridem Nobis in votis erat.“ 9 Circ. ADioec. Strigonien. 1886. 115. 1.
