Circulares litterae dioecesanae anno 1887 ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XI.
81 Fia tanításainak, megfeszittetésének, halálának, föltámadásának, dicsőséges menybemenetelének. Neki is szól a parancs: „Elmeimén az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. “1 Azért jön Hó mába, de még másért is. Éppen neki, annak a szegény halásznak mondá az Ur: „Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert a test és vér nem jelentette ki ezt neked; hanem Atyám, a ki mennyekben vagyon. Én is mondom neked, hogy te Péter vagy és e kószáira fogom építeni anyaszentegyházamat és a pokol kapui nem vesznek erót rajta. És neked adom a mennyek országa kulcsait. És a mit te megkötendesz a földön, meg leszen kötve mennyekben is ; és amit föloldandasz a földön, fel leszen oldozva mennyekben is.a2 Éppen ezen tanítványnak mondá máskor az Ur: „Simon Simon! ime a sátán megkívánt titeket, hogy megrostáljon mint a búzát; én pedig könyörögtem éretted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited; és te egykoron megtérvén, er'ósitsd meg atyádfiáit.* 3 * Ugyanezen tanítványt kérdezé az Ur föltámadása után háromszor „ Simon, fános fia, szeretsz-e engem jobban ezeknél? Mondá neki: Úgy van Uram, te tudod, hogy szeretlek téged.“ mire e parancsot vévé az Úrtól: „Legeltesd bárányaimat. Legeltesd juhai- mat.“i Első az apostolok között, ki Krisztus istenségét vallja, azért nyert Krisztustól oly hatalmat, minővel a többiek felruházva nem voltak. Te Krisztus vagy, az élő Istennek fia, mondja Péter; te Péter vagy, azaz szikla, mondja neki Krisztus. Te vagy azon kőszikla, melyre építem anyaszentegyházamat. Péter hirdeti először Krisztus istenségét; azért Krisztus, kinek adatott minden hatalom a mennyben és a földön, neki adja a mennyország kulcsait, fölruházza őtet a megkötöző és föloldó hatalommal; imádkozik érette, nemcsak hogy rajta az ördög csele és hatalma ki ne fogjon soha, hanem imádkozik érte azért is, hogy ő a hitben megerősítse testvéreit. Más szóval: Krisztus Pétert a pásztorok főpásztorává, az anyaszentegyház látható fejévé, az apostolok fejedelmévé, e földön saját helytartójává rendelte. Az ily magasztos hivatást nyert Péter Rómába érkezik, miután Krisztust éveken át Palestinában és a határos tartományokban hirdette, miután ezért nagy kínokat, megaláztatást, börtönt szenvedett volna. Rómába érkezik, pásztorbotját a ka- pitolium tövénél hagyja és lakhelyét Pudens nevezetű senator házában üti föl, éppen a hamis istenek templomai és a császári paloták között. Hirdeti a keresztet; hívőkre talál, kikből megalakítja a római egyházat, melynek ő első püspöke s huszonöt esztendeig legelteti Krisztusnak napról-napra szaporodó nyáját. De a mint fölvirágzik a keresztény közönség, a pokol kapui fölzudulnak ellene; a pogányság gyűlöli a keresztet, mint bolondságot5 — s a pogányság főpapja, a hatalmas római császár, megparancsolja a kereszténység eltörlését, kiirtását. Nero szándéka volt a kereszténységet első látható fejében, sz. Péterben megsemmisíteni. Azért mondatott ki Péterre a halálos ítélet s beteljesedett rajta, amit az Ur megjövendölt neki: „Midón megöregszel, kiterjeszted kezeidet és más övez föl téged és oda visz, a hová te nem akarod.“ És hozzá teszi az evangélista: „Ezt pedig mondá, jelentvén minó halállal fogja Istent megdicsóiteniP6 Péter azon hegy magaslatán, ott a hol a világ 1 Márk. 16, 15. 3 Mát. 16, 17—19. * Luk. 22, 31, 32. * János 21, 15—17. ‘ I. Kor. X, 23. « János, 21, 18—19.
