Circulares litterae dioecesanae anno 1887 ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae

XI.

79 XI. Mindnyájunk élénk emlékezetében vannak még ama szeretetteljes szavak, a miket dicsőn uralkodó Szent-Atyánk XIII. Leo Pápa 0 Szentsége, a Budavár vissza­foglalásának kétszázad os évfordulója napján tartott ünnepélyek alkalmából Magyar- ország püspöki karához és híveihez kegyes volt intézni: „A mit hőn és régen óhaj­tottunk — igy szól a Szent-Atya, — hogy hozzátok alkalmasan intézhessük apos­toli szózatunkat, arra éppen e napokban legjobb alkalom nyílt, midőn Magyarország Buda visszavételének kétszázados emlékét örömmel üli meg.“1 Régi és hő óhaja volt a Szent-Atyának fölkeresni a magyar nemzetet és ámbár máskor is megtehette volna, mégis várva várja ez ünnepélyes pillanatot, hogy hazai történelmünk egy dicső ese­ményének emlékéhez fűzze atyai szeretetének szavait, ily módon is ki akarván mu­tatni, hogy Mária országa iránti vonzalma nem közönséges, szeretete nem minden­napi, érdeklődése a legélénkebb, miként ő maga is bevallja: „Az apostoli Szent-Szék most midőn ama dicső esemény örömteli emlékén lelkesülnek a kedélyek, e jogo­sult örömben szívélyesen egyesül veletek.“ A történelem tanúsága szerint minden századnak megvannak a maga ün­nepei. Korunkat az emlékünnepélyek jellemzik. A katholikus egyház is, mely leg­jobban ismeri minden kornak szükségleteit, veszélyeit, mindenkor megteremté a maga áhítatát, ápolta az ünnepeket s ezt külsőleg is nyilvánította. Az egyházat érdeklő s legközelebb lefolyt fájdalmas események: a római államnak fegyveres erővel való elfoglalása, IX. Plus pápának s XIII. Leónak bellebbeztetése a Vatikánba, szivén találták a katholikus kegyeletet. Ilyen csa­pások súlya alatt fölébredt s lelkesedésig fokozódott. Nyilvánulásai s ezek előadása, a tizenkilenczedik század katholikus történetének legszebb lapjai lesznek. Épp úgy a hazánkat is a múltban ért csapások egyrészt, a hosszú álomból fölébredt nemzet által kivívott fényes győzelmek emléke másrészt, fölkeltették a hon­fiak kegyeletét s ezek siettek is a csatamezőkön elvérzett hősök iránti hálájukat nagyszerű jubiláris ünnepélyek alakjában leróni. S ime Szentséges Atyánk, aki csak nemrég oly élénk részt vett hazánk s az egész keresztény világ jubiláris emlékün­nepélyében, most maga is nagy jubilaeumra készül. Az isteni Gondviselés azon ritka és kiváló kegyben részesité Szent-Atyán­kat, hogy ötven éves áldozári jubilaeumát megünnepelheti. Az 1837. év utolsó napja, első szentmise áldozati napja volt a Szent-Atyá­nak és a folyó 1887. év utolsó napjával ötvenedik esztendeje telik be egy kihatásá­3470. sz. , A Pápa Ó Szentsége aranymiséjé­nek megün­neplés érői. 1 Litt. Encycl. „Quod multum.“

Next

/
Thumbnails
Contents