Circulares litterae dioecesanae anno 1887 ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
Simor János pásztorlevele
4 legnagyobb temploma áll, keresztre feszittetett, de nem úgy mint a Mester, hanem fejével le, lábaival fölfelé. A kereszten hal meg Péter a keresztért, s utódainak a püspöki széken örökségül hagyja világra szóló küldetését, örökségül hagyja nekik hitét, apostoli hivatását s ezzel sziklaerősségét. A római egyház átvette ezen örökséget s egész kiterjedésében megó'rizte. Péter utódai Péter nyomdokaiba lépnek. Nem inognak, hanem mozdulatlanul állnak mint a szikla a tenger közepén, daczolva az iszonyú üldöztetésekkel, melyek háromszáz esztendeig majdnem szakadatlanul tartanak. A császári trónról egyik kegyetlen parancs a másikat éri a római egyház, a pápák ellen. A büntetés, mely reájuk kimondatott a halál. Nekik meg kell halniok s meg kell halnia mindenkinek, a ki keresztény s kézre kerül, mert keresztényi Péter tudta, mert Krisztus maga megmondta neki, minő halállal fog e világból kimúlni; de Péter utódai is tudták az első három században, mint fognak meghalni. A mely napon valaki római püspökké vagy pápává lett, tudta, hogy életét, vérét keilend odaadni hitéért. S mégis folytonosan találkoztak, kik Péter székét elfoglalták. Háromszáz esztendő alatt huszonkilenczen voltak s mind a huszonkilencz elvérzett a szent hitért. Mind a huszonkilenczen állottak mint a szikla; mind a huszonkilenczen magasan lobogtatták kezükben a keresztet, mind a huszonkilenczen Örömmel meghalnak a keresztért, mert mind a huszonkilenczen tudják, hogy ezen keresztet utánuk más kezek fogják megragadni s magasan lobogtatni, mert tudják, hogy ezen kereszt végre is győzedelmeskedni fog. S a kereszt győzött. A pokol kapui erőtlenségüket, tehetetlenségöket a szikla s az erre épitett egyház ellen végre belátták. A pogány Hóma halomra dől, a keresztény kezdődik. Hóma megnyeretett a keresztnek, a pápák s a keresztények vére által. Ha Rómában legyőzethetett volna a kereszténység, ma nem volna a kereszténységnek hírmondója a világon s ha a pápák inognak s ha nem állnak oly erősen, mint a szikla, Róma egyháza bukott volna. De a római egyház erősen, megdönthetlenül megállt — megállott püspökei, a pápák által I — A pokol kapui azon erőt nem vehettek. S mily csodálatos! a galileai halász szavának ereje által, mely szót utódai ismételtek, romba dőlnek a hamis istenek templomai. — Krisztus győz, Krisztus győzedelmeskedik — Krisztus uralkodik minden időkre. Igen minden időkre, mert a római egyház a kereszt győzelmét, melyet a mártyrok, főleg pedig a pápák vére által a pogányság fölött nyert, a jövő századokra is biztosította. A római egyház hűsége és kitartása által a kereszténység a római birodalom egyéb tartományaiban is győzött s megerősödött. Uj világ kezdődött, melynek élén a pápák állottak, kezökben a kereszttel, melynek uralmáért mindenkor a síkra léptek, bárhonnan fenyegetődzött is a veszély. A régi római birodalom összedőlt s a népvándorlás kezdetét vette; fiatal, erőteljes, romlatlan barbár népek mozdultak ki ősi fészkeikből s elfoglalták a megdőlt római nagy birodalom egyes tartományait. A pápák ezeket is legyőzték a kereszttel, s a kik azért jöttek, hogy az egyházat megsemmisítsék, a kereszt által annak támaszaivá lettek. Az egyház, ennek élén a pápák, ezek voltak a népek tanitói, ezek mentették meg az emberiség legdrágább kincseit, a vallást, ezzel a jogot, a rendet, a tudományokat, a művészetet. Nekik kell köszönni főleg, hogy az evangélium hirdettetett. Maga az Ur
