Circulares litterae dioecesanae anno 1887 ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XIII.
101 copum, una Praepositum majorem Martinum Miskolczy, mox Studiorum Praefecti, ac tandem Vice-Eectoris in Seminario Generali Cleri junioris Budapestiensi exegisset, vitae solitariae amore, quem ab olim fovit, incitatus a. 1869. tam honorarium E. M. Strigon. Canonicatum, quam Y.-Eectoris munus resignavit, resignationisque acceptationem importunis nonnisi precibus extorsit, recusata, cum domo opulentus fuerit, quavis pensione vel subsidio e parte Archi-Dioecesis. Sicut vixit, ita supremum diem obiit, pientissime patientissimeque toleratis per biennium morbi, quo affligebatur doloribus, munitus moribundorum Sacramentis. Cuius animam piis ad aram suffragiis commendo. Strigonii, die 20-a Julii, 1887. Sequens rescriptum ministeriale cum eo publicatur, ut adjacentes pro singulo VADiaconali Districtu in uno exemplari praenumerationales philyras DD. VADiaconi directe ad nominatam in ipso rescripto typographiam mittant. Budapesten, 1887. évi julius hó 17-én. Főmagasságu Bibornok, Herczeg-Primás és Érsek Ur! Hazánk viszontagságos története fényesen igazolja azt, hogy a megpróbáltatások nehéz napjaiban, midőn nemzetünket háborúk, irtó betegségek és elemi csapások pusztították, hazafias főpapságunk volt mindenkor az, mely künyörülettel szivében, s vigasz igéivel ajkán, bőkezű adományaival előljárt mindig, hogy a szenvedők nyomorán enyhítsen, s a bánat könnyeit letörülje. Ezen lelkesítő tudatba helyezett reménynyel fordulok ezúttal Eminentiád- hoz, hogy hazánk három elpusztult városának szomorú sorsára hívjam fel figyelmét a tűzvész által romba döntött magyar városok^ Eperjes, Nagy-Károly és Toroczkó pusztulására irányítsam résztvevő szivét, habár jól tudom, hogy Eminentiád ezen elpusztult városaink sorsának enyhítésére közvetlen segélyezéssel és hathatós közbenjárásával egyaránt hozzájárulni méltóztatott. Mégis bizalommal fordulok ezúttal is Eminentiádhoz midőn társadalmi utón is mozgalom indult a szerencsétlen kárvallottak felkarolása ügyében, s nem kétel- kedhetem egy perezre sem, hogy Eminentiád annyiszor tanúsított hathatós és áldásos segélyét, s közreműködését most sem fogja megvonni. Miként Eminentiád előtt bizonnyára már tudva van, a magyar irodalom és művészet képviselői Emlékalbumot alkottak össze, melynek befolyó jövedelmét tűzvész által földönfutóvá lett polgártársaink javára fordítják. Ezen mű, eltekintve nemes czélzatától, tartalma és kiállítása által is pártolásra méltó, s annak emelésére elsőrangú Íróinkon és művészeinken felül a trónörökös pár 0 Fenségeik is közreműködni kegyeskedtek, — végre a műnek 1, 3, 10 és 100 írttal megállapított ára értékéhez képest igen csekélyre szabatott. Hogy az eként megindított gyűjtés minél sikeresebb lehessen, hazafias érzületébe és részvétébe helyezett teljes bizalommal járulok Eminentiádhoz azon kéréssel, hogy magas egyházi, úgy mint társadalmi állásával összekötött befolyásával ezen vállalatot hathatós pártfogásába venni méltóztassék. A „Segítség“ előfizetési felhívásának 45 példányát (alatt van szerencsém Nr. 4046 Rescriptum minist, ope cuius liber sub titulo „Se gitség“ publi caudus commendatur.
