Circulares litterae dioecesanae anno 1886 ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XVII.
126 .Bercsényi sat. családok sarjai, — ott volt az ungvári tömlöczből kiszabadított Kobáry, a füleki bős, ott volt Petnebázy, kiről azt mondták, bogy nem úgy küzd, mint ember, banem mint oroszlán. t Ha a keresztény hadak tudták, mily horderejű, mily fontosságú az ügy, melyért küzdeni hivatvák; ha a keresztények tudták, hogy a felelet e kérdésre: a félhold vagy a kereszt uralkodjék-e továbbra is Magyarországon s a nyugaton ? Buda váránál fog eldöntetni; lia tudták, hogy Budavárnak a kelet kulcsává, s Magyarországgal a nyugat, a kereszténység védfalává keilend ismét lennie : úgy az ozmánok is tudták, mit fognak koczkáztatni, mit veszteni, ha Budavárból kiüzetnek. S mivel ezt jól tudták, akként rendelkeztek is... Ivét év óta a roppant birodalomban a prófétát engesztelő, vallásos menetek tartattak, melyeknek czélja volt, Allah-t a győzelemért ostromolni ; Budavár parancsnokává Abdi más néven Abdurrahman basát, a 70 éves aggastyánt, Can dia és Kamenicz bősét, nevezték. Az őrség az ozmán hadak szine-java, számra nézve legalább 10,000 ember, fegyverkészlettel, élelemmel bőven ellátott, a védelem fontosságáról meggyőződött, s a múltban győzelmek bosszú során föllelkesült hadtest, melynek segítségére a nagyvezér 70,000 embert számláló hadsereggel küldetett. — Az ostromlók számra nézve nem voltak többen 60,000 embernél, kikhez később felső Magyarországból 10,000 ember járult. A feladat nehéz volt, de annál dicsőbb a három hónapos ostromnak győzelmes kimenetele. Szeptember 2-án, kétszáz év előtt épen ma, a vár teljesen visszafoglaltatott. Istenbe vetett reménynyel történt minden készület az ostromra, — a kereszt győzelemre vitte az összegyűjtött hadsereget; a győzelem az övé volt. A hála a győzelemért mindenek előtt az irgalmas Istent illeti meg. 0 akarta, hogy magyar nemzetünk a hosszú szenvedés után uj életre ébredjen, a jólét, a műveltség, a fejlődés rendes ösvényére lépjen. Az irgalmasság és vigasztalás Atyja volt, aki a keresztény híveket részvétre, hősies bátorságra, nagy személyes áldozatokra, szóval e nagy vállalatra lelkesítette. Isten ajándékának tekintette a győzelmet a pápa, annak a király, — annak tekintették maguk a fővezérek, a kik legjobban ismerték az ellenség erejét és saját erejüket, a fenforgó viszonyokat, az őket környező veszélyeket; Istennek tulajdonította, a győzelmet az egész kereszténység, annak még a török is, mert a Szeged táján táborozó Solimán fővezér békét ajánló levelében Budának elvesztését az Isten által a törökre kiszabott büntetésnek vallja. — Az irgalmas Isten nevét dicsőitették a győztes vezérek és hadak, dicsőítette a felséges uralkodóház és népei. Egész Európa templomaiban zengett a hálaadó ének az Istenhez. — A keresztény szív megkönnyebbült előbbi félelmének terheitől; uj győzelemre reményt, buzdítást és bátorságot nyert. Hogy ezen nagyhorderejű esemény kétszázados emlékét mi ma megüljük, s kétszáz év után ugyanazon hálaadó éneket zengjük az Isten házában, melyet a győzelmes hadak zengtek,— hálás szivünkben csak arról teszünk bizonyságot, hogy azon magyar nemzet vagyunk, kiknek legfőbb javára szolgált a győzelem. Illik, hogy hálás szívvel megemlékezzünk ma XI. Incze pápáról, ki az egész vállalatnak lelke, elősegitője, buzditója, fentartója volt, ki e győzelmet megörökítette, mert emlékére sz. István király ünnepét az egész egyházban szeptember
