Circulares litterae dioecesanae anno 1885 ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
V.
40 1417. sz. A faiskolák gondozásáról. 1 A népiskolák állapotáról az iskolai év végével fölterjesztetni szokott évi jelentésekből sajnosán tapasztaltam, bogy a faiskolákra nem mindenütt fordittatik a kellő gond s hogy azok némely helyeken egészen elhanyagolt állapotban vannak, annak daczára, hogy egyházmegyei körlevelek utján többször kibocsátott rendeleteim- ben, épugy mint az egyes alesperesi kerületekhez, a papi és tanitói gyűlések jegyzőkönyveire adott válaszaimban sürgettem, hogy az iskolaszékek minden községben alkalmas területet jelöljenek ki faiskolai ezélokra, azt bekerítsék s gondoskodjanak arról is, hogy az kitűzött czéljától el ne vonassék, más termények tenyésztésére ne fordittassék, hanem kellő gondozás mellett az illető néptanítónak rendelkezésére bo- csáttassék. Kiemeltem már többször a fatenyésztésnek fontosságát erkölcsnemesitési és nemzetgazdászati szempontból, rámutatván mennyire szükséges, hogy a gyermekek már az iskolában tanulják a fát megszeretni, megbecsülni, mely az isteni gondviselés rendeléséből oly hasznos szolgálatokat tesz az emberiségnek. Ezen intézkedéseim által továbbá el akartam s akarom elérni, hogy különösen a vagyontalanabb néposztály rétegeiben megkedveltessék a fatenyésztés, mely egyéb előnyeitől eltekintve, nem megvetendő jövedelmi forrásul szolgálhat s a kinálkozó anyagi haszon megszüntetheti az e tekintetben népünknél található részvétlenséget, hogy ne mondjam, a fatenyésztés iránti teljes közönyösséget, mely miként sokszor fájdalomma] tapasztaljuk, nemcsak a fatenyésztésnek teljes elhanyagolásában, hanem a mi még szomorúbb, valóságos farombolási dühben nyilvánul. A faiskolák berendezése s gondozására, a fa tenyésztés ápolása és a nép általi megkedveltetésére vonatkozó egyházi és világi intézkedések s rendeletek részbeni sikertelenségének okát nem akarom ezúttal egy- oldalulag, sem az iskolaszékek egyházi és világi elnökeiben, sem magukban az iskolaszékekben, sem a községekben és tanitókban keresni; tény azonban az, hogy mindnyájok kötelessége a faiskolák berendezését, föntartását, növelését sürgetni, ápolni és a népnek a fatenyésztés iránti közönyösségének megszüntetésére közreműködni, mi annál sikeresebben lesz elérhető, ha a népet a fa- és gyümölcstenyésztésből húzható jövedelemre figyelmeztetik, melyből miként tudjuk, hazánk egyes vidékein, de még inkább a külföldön, a nép szükségleteinek nagy részét födözi. Amiért is ez alkalommal az illetőket újólag és komolyan figyelmeztetvén ebbeli kötelességük pontos teljesítésére, az alesperes és tanfelügyelő uraknak meghagyom, hogy az idei iskolalátogatások alkalmával különös vizsgálat tárgyává tegyék a faiskolákat, személyesen meggyőződvén, van-e a községben faiskola s be van-e a felsőbb rendeleteknek megfelelőleg rendezve. S minthogy tapasztaltatott, hogy az oktatási czélra kihasított faiskolai területek némely helyeken, czéljuktól elvontan, részint bérbe adatnak, részint egyesek által konyhakertül használtatnak, a hol ilyféle s hasonló visszaéléseket tapasztalnak, azoknak megszüntetésére haladéktalanul intézkedjenek, szükség esetén magának a világi hatóságnak közbenjárását is vevén igénybe, melyre annál biztosabban számíthatnak, minthogy a kormány s egyéb világi hatóságok is, számos rendeleteikben sürgetik a faiskolák berendezését és a fatenyésztés ápolását. Látván továbbá a hozzám beterjesztett tanitói gyűlési jegyzőkönyvekből, hogy a fa- és gyümölcstenyésztésnek, különösen nemzetgazdászati szempontból annyira fontos kérdése, csak elvétve vitattatik meg a tanitói gyűléseken, ritkán tűzetnek ki
