XIII. Leo pápa Ő Szentségének apostoli körlevele a szabadkőművességről (Esztergom, 1884)

8

sadalmi bajnak veszélyes következményeit eltávolíthassuk.

Vannak különböző szövetkezetek, melyek habár névre, szokásra, alakra s eredetre nézve egymástól különböznek, mégis miután czéljaik azonossága s főbb tantételeik hasonlatossága miatt együvé tartoznak, lényegileg megegyeznek a szabadkőművesek szövetkezetével, mely amazoknak mintegy központul szolgál, melyből mindazok kiindulnak és a hová ismét visz- szatérnek. Mert habár ezek most már nem is lap- panganak homályban, de sőt az emberek szemelát- tára, világos nappal is tartják üléseiket, majd folyóirataikat is kiadják, mégis a dolog lényegébe hatolva, be kell vallanunk, hogy a titkos szövetségek jellegével bírnak. Sok titokszerü van ugyanis azokban, miket féltékenyen iparkodnak elfátyolozni nemcsak idegenek, hanem a tagtársak zöme előtt is, milyenek legtitkosabb és legvégsőbb czéljaik, az egyes osztályok nagymesterei, egyes titkos és bizalmas összejöveteleik, úgyszintén határozataik s ezek keresztülvitelének módja s eszközei. Ide tartozik a tagok jogainak, kötelességeinek s hivatalainak nagy külömbsége, ide a fegyelmi szigor, melylyel kor- mányoztatnak. A beavatandók kötelesek ünnepélyesen Ígérni, sőt esküvel fogadni, hogy soha senkinek és semmiféleképen sem fogják elárulni a tagtársakat, a jelvényeket és tanokat. így törekednek a szabadkőművesek, mint hajdan a Manicheusok, állandó furfanggal és tettetéssel önmagukat elrejteni, hogy róluk övéiken kívül senkinek se legyen tudomása. Fölkeresik a rejtek helyeket; fölveszik a tudósok és bölcsek álarczát, hogy müveiteknek látszassanak ; nyelvökön hordják a magasabb műveltség szavait és a szükölködők iránti szeretetet és fennen hirdetik, hogy egyedüli czéljuk a tömeg jólétét elősegíteni s a polgári társadalom előnyeiben a lehető legtöbbeket részesíteni. Azonban ha ez mind igaz