XIII. Leo pápa Ő Szentségének apostoli körlevele a szabadkőművességről (Esztergom, 1884)
4 mellőzik, sőt gyakran nyíltan fel is lázadnak ellene. Ezen ellentétes törvények hatása alatt, ellentétes irányt követő két városhoz hasonló, kétféle országnak természetét jól ismerte fel s jól jellemzé szent Ágoston, midőn azon tényezőt, mely minden egyesnek létet adott, élesen megkülönböztető rövidséggel ekként vonalozá körül:' „A kétféle szeretet, kétféle várost emelt magának: egy földit, az Isten megvetéséig elfajult önszeretet : egy mennyeit, az önmegvetésig felmagasztosult szeretet Isten iránt,.“ E két város századokon át különböző fegyverekkel s váltakozó harczmodorral, bár nem mindig ugyanazon tűzzel és erélylyel küzdött egymás ellen, manap pedig azt tapasztaljuk, hogy a gonosz irányzatok pártolói mindnyájan összeesküdve, kettőz- tetett erővel működnek, miben őket a „Szabadkőművesek* elnevezése alatt ismeretes, világszerte elterjedt és erősen szervezett szövetkezet nemcsak ösztönzi, hanem hathatósan támogatja is. Terveiket ugyanis többé nem is titkolva, a legnagyobb vakmerőséggel Istennek szent tekintélye ellen felbujtogatják egymást s nyilvánosan és mindnyájunk szemeláttára oda törekesznek, hogy Istennek anyaszentegyházát végveszedelembe sodorják, hogy ekként, ha lehetne, a keresztény népeket végképpen megfoszszák azon javak és jótéteményektől, melyeket a Megváltó, Jézus Krisztus szerzett nekünk. Ennyi csapás súlya alatt Isten iránti szeretetünk gyakran ily fohászt hoz ajkainkra:" „íme ellenségeid fölzendültek és a kik gyűlölnek téged, fejőket fölemelték. A te néped fölött gonosz tanácsot tartanak és a te szenteld ellen ármánykodnak. Mondják, irtsuk ki 'ókét a nemzetek közól.“ Ily válságos időben, midőn minden keresztény intézmény oly ádáz és állandó nyakassággal támadtatik meg, kötelességünknek tartjuk jelezni a veszélyt, rámu- 1 1 De Civit. Dei Lib. XIV, c. 17. • LXXII. zsolt. 2—4.
