XIII. Leo pápa Ő Szentségének apostoli körlevele a szabadkőművességről (Esztergom, 1884)

22

Bármi történjék is, tisztelendő testvérek, ezen súlyos és általánosan elterjedt bajjal szemben a mi kötelességünk gondosan kutatni a gyógyszereket. És mivel megvagyunk győződve, hogy a legjobb és legalkalmasabb gyógyszer isteni vallásunk hatalmában rejlik, melyet a szabadkőművesek annál inkább gyűlölnek, mentői inkább irtóznak tőle, azért azt hisszük, hogy ez a legelső védszer a közös ellenséggel szemben. Ennélfogva a mit elődeink, a római pápák a szabadkőművesek czélzatai- és törekvéseinek megakadályozására határoztak, amiket az ö társulataiktól való őrizkedés és tartózkodás czéljából szentesítettek, mindazokat mi is egyenkint és összesen jóváhagyjuk és apostoli tekintélyünkkel megerősítjük. Mindenekfölött pedig bízván a keresztények engedelmességében, mindenkit saját üdvösségére kérünk, hogy vallásbeli kötelességének tekintse hajszálnyira sem távozni azoktól, miket az apostoli szentszék ez ügyben előír.

Titeket pedig, tisztelendő testvérek, kérve kérünk, hogy velünk egyesülve minden módon iparkodjatok kiirtani ezen a társadalom minden rétegén rágódó mérget. Vegyétek oltalmatok alá Isten dicsőségét, felebarátunk örök üdvösségét, miket ha küzdelmeitek czéljául fogtok tekinteni, nem hagy el titeket sem az erély, sem a bátorság. Bölcseségtekre bízzuk annak megítélését, mi módon háritandók el az akadályok. De miután állásunk tekintélyéből folyó kötelességünk, hogy e tekintetben alkalmas segédeszközöket is nyújtsunk, a következőket tartsátok szem előtt.

Először is minden takargatás nélkül ki kell mutatni miben áll a szabadkőművesség; szóval, tettel, pásztorlevelekkel föl kell tárni az enemü társulatok fogásait, csábszereit, véleményeik gonoszságát, tetteik utálatos voltát. Több elődünk immár sokszor kimondotta, hogy aki katholikus hitét és lelkének üdvét szivén viseli, semmi szin alatt sem lehet tagja e társulatnak. Ne csaljon meg senkit a szabadkőművesek csalfa hírneve, mert ha úgy