XIII. Leo pápa Ő Szentségének apostoli körlevele a szabadkőművességről (Esztergom, 1884)

20

félelme fogja fékezni az embereket s ez szükségképen a fönálló társadalmi rend gyökeres felforgatását fogja maga után vonni, sőt csakugyan ezt akarják már s ezen törik fejőket a jelen társadalom megrontásán fáradozó communisták Ss socialisták egyesült seregei. Ne mondja a szabadkőművesség, hogy ezeknek szán- déklataitól idegen, mert hiszen elveiket javallja s tanainak lényege közös a vagyonközösség hirdetőivel. Ha nem rögtön, vagy nem is mindenütt esnek ezen végletekbe, nem elveiknek s nem is nekik lehet ezt tulajdonítani, hanem az isteni vallás hatalmának, melyet kioltani nem lehet, és a józan emberek azon részének, kik a titkos társulatok rabságától irtózva, őrült igyekezeteiknek állhatatosan ellenállának.

Vajha az emberek gyümölcséről Ítélnék meg a fát s megismernék igy a minket fenyegető romlást, s látnák a jövőben rejlő veszélyeknek magvát és kezdetét. Az ellenség ravasz és álnok ; itt a népnek, amott a fejedelmeknek hizeleg, mindkettőt szép szavakkal hitegeti és fogva tartja.

A királyokhoz a barátság örve alatt közeledvén, azt akarják a szabadkőművesek, hogy a királyok segédkezet nyújtsanak nekik a katholicismus elnyomásában; és hogy erre mindinkább ösztönözzék, azt a megátalkodott rágalmat hirdetik, hogy az egyház bitorolni akarja a fejedelmek jogait. Uralmukat ily módon biztosítván, vakmerőén kezökbe kerítették az állami hatalmat, aláásták a birodalmak alapjait, sőt készek voltak üldözni, meggyalázni, elűzni a fejedelmeket, mihelyt másképen intézkedtek, mintsem nekik tetszett. Ilasonlóképen behálózták a népeket is. Tele torokkal szabadságot, jólétet hirdetve, azt állították, hogy az egyház és a fejedelmek okai a nép szolgaságának és szegénységének, azután a népnek odakiáltották, hogyha sorsán javítani akar, mindkettőt ostromolja, megdöntse. Mindazonáltal a kilátásba helyezett dől-