XIII. Leo pápa Ő Szentségének apostoli körlevele a szabadkőművességről (Esztergom, 1884)

gedést nem ismerő kitartásra van szükségünk. Innét van, hogy a test szenvedélyeinek oly sok csábot nyújtanak a minden illem és szemérem nélkül szerkesztett újságokban és könyvekben s az érzékcsiklandó szini játékokban; a valódiság (verismus) örve alatt ledér eszméket csempésznek be a művészetekbe; s ily módon finomul kieszelt fortélylyal az elpuhult és kéjelgő testnek tápot nyújtva gyönyörérzékének hizelegnek, hogy annál könnyebben elaltassák az elcsábitott erényt. És habár gonoszul cselekesznek is, abban mégis következetesek, hogy ellökvén maguktól a mennyei javak reményét, üdvüket a mulandókba helyezik és a föld rögéhez tapad nak. Mindezt, amit mondottunk, megfelelőleg bizonyítják az általuk elejtett szavak, miknek nem annyira tartalma, mint vakmerősége lep meg. Miután pedig álnok és csalárd embereknek senki sem szokott oly szolgailag engedelmeskedni, mint azok, kik a szenvedély uralma alatt egészen elfajultak s szellemileg megtörtek, olyanok sem hiányoztak a szabadkőművesek táborában, kik nyíltan hirdették, miszerint minden módon arra kell törekedni, hogy a néptömeg tervszerűen a bűnök korlátlan szabadsága által kielégittes- sék, hogy ezáltal bármily gonosztettekre eszközül szabadon fölhasználhassák.

Ami a családi életet illeti, erre nézve a naturalisták tana következőkben foglalható össze. A házasság a közönséges üzleti szerződések körébe tartozik és joggal fölbontható a szerződő felek kénye-kedve szerint ; a házasságügyi törvénykezés az államot illeti meg. A gyermekek nevelése minden vallás kizárásával történjék; mindegyiknek szabad választására bízassák, hogy midőn életkorát eléri, kövesse azt, amely neki tetszik.

Ugyanezen elveket követik a szabadkőművesek is s nemcsak vallják, hanem minden törekvésüket oda irányozzák, hogy azokat az életben is érvényre emeljék. Sok, még pedig katholikus államban is, csak a