XIII. Leo pápa Ő Szentségének apostoli körlevele a szabadkőművességről (Esztergom, 1884)

épen azért amaz ellenségek dühe és támadásai leginkább ellene irányulnak.

Nézzük most, mit tesznek a szabadkőművesek a vallási dolgokban különösen ott, hol nagyobb szabadságot engednek nekik s Ítélje meg mindenki váljon tényleg nem hajtják-e végre a materialisták tanait. Régóta s makacs következetességgel azon vannak, hogy az egyháznak tanítói tisztjét s tekintélyét az államban tehetetlenné tegyék s ez okból folytonosan hirdetik és sürgetik, hogy az egyház az államtól teljesen elválasztandó s ezzel kizárják az egyház üdvös befolyását a törvényhozásból és az állam kormányzásából s nekik tulajdonítandó, hogy az államok az egyház tanai és intézményeinek mellőzésével szerveztelek. S nem érik be azzal, hogy az egyház vezérletét visszautasítják, hanem azt ellenséges támadásaikkal folyton sértik is. És valóban büntetlenül szabad megtámadniok a katholikus vallás alapigazságait szóval, tollal és iskolákban, nem kímélik az egyház jogait s nem kegyelmeznek Istentől rendelt elöljáróinak. Az egyház önkormányzati szabadságát a lehető legszűkebb korlátok közé szorítják oly törvények által, melyek láthatólag ugyan kevesbbé zsarnokiak, de tényleg a szabadság elnyomására hozattak. Hasonlókép látjuk, hogy a papságot külön és súlyos törvényeknek vetik alá, úgy hogy az napról-napra számra nézve mindinkább kevesbedik és szűkölködik, az egyház javainak maradványait sérelmes rendszabályokkal megszorították, s megengedték, hogy az állam azokkal kénye kedve szerint rendelkezhessék, látjuk végre a szerzetesrendeket eltörölve, szétszórva. Az esztelenség dühe azonban leginkább az apostoli szentszék és a római pápa ellen irányul. Ezt ugyanis mindenekelőtt hamis ürügyek alatt világi hatalmától, szabadságának és jogainak eme védpaizsától megfosztották, majd sérelmes és a folyton növekedő nehézségek következtében türhe-