Circulares litterae dioecesanae anno 1884 ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae

XVI.

108

legyenek mindig, kik iránt gyakorolhassák szeretetöket s irgalmassági cselekedeteiket azok, kiket az isteni gondviselés bővebben részesített a földi javakban, vagy csapásoktól kegyesen megmentett.

Ezek indították az elődei példája utján haladó püspöki kart, hogy a magyarországi katholikus tanítói kar részére egy oly segélyalapról gondoskodjék, mely kisegítőleg járuljon az egyház tanítói szükségleteinek födözéséhez, özvegyeik és árváik gyámolitásához.

Az említetten kívül még mily indokok vezérelték a magyarországi püspöki kart ezen alapnak létesítésében, bővebben elmondottuk múlt 1883. évi augusztus hó 9-én 3988. sz. a. kibocsátott főpásztori körlevelünkben. Az ott javaslatképen elmondottak élénk visszhangra találtak a lelkészkedő s többi papságunknál és a kath. tanítói karnál. A főegyházmegye minden esperesi kerületéből terjesztettek fül Hozzánk jegyzőkönyvek, melyekben a papság ép úgy, mint a tanítói kar melegen üdvözlik a Segélyalap létesítésének eszméjét, anyagi hozzájárulásukat is készségesen fölajánlják, sőt számosán már tényleg, tehetségükhöz mért tekintélyes összeggel, annak tagjai közé be is léptek. A jótékonyság terén ily nemes verseny örömmel tölté el keblünket. A mi fölött nem is kételkedtünk, hogy szent Pál apostol szerint „a szeretet soha sem szűnik meg“') általában, épugy főegyházmegyénk papjaiban sem, ép oly örömmel észleltük annak újbóli megvalósulását, és láttuk, hogy a szeretet, mely ugyanazon apostol szerint „a tökéletesség köteléke“') fényes tettekben nyilvánul ott, a hol az egyház és annak leánya az iskola, a papság és annak munkatársa, a tanítónak egymáshoz való szorosabb fűzéséről van szó.

Mindezek után nem késtünk az eszme megvalósításához közreműködni. A nagyméltóságú püspöki karral többször megtartott tanácskozásainkban meg lőnek vitatva a kiváló egyházi és világi szakférfiak közreműködésével szerkesztett alapszabályok, mig végleg megállapittatván, általunk és a magas kormány által jóváhagyatva: most már azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy azokat jelen körlevelünkben közölhetjük. Az alapszabályok értelmében szükséges szervezkedési teendők részben megtörténtek már s miután szerencsésen túl vagyunk a kezdet nehézségein, gondoskodni fogunk, hogy ami még hátra van, mielőbb megtörténhessék s a Segélyalap működését megkezdhesse.

Most pedig titeket tdő testvérek az Urban kérünk, hogy buzgóságtokat s lelkesedésteket, melylyel a Segélyalap létesítését üdvözöltétek, mindvégig megőrizzétek; a tanítói kar érdeklődését föntartsa, hogy az alap, mely hazánkban az összes katholikus tanítókat egy nagy, egyháza és magyar hazája iránt szeretettel viseltető családdá egyesíti, teljesíthesse föladatát, legyen ápolója, segítője az ínségnek, hű őre az egyház és haza közös érdekeinek.

Ezek előrebocsátása után közöljük az Alapszabályokat:

') i. Kor. 13, 8. — a) i. Thessz. 4, 9.