Circulares litterae dioecesanae anno 1884 ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
IX.
61 illetőleg ott, a hol időjelző' áthélyegzők használatban nincsenek, az 1881. évi XXVI. t. ez. 4. §-a 2. bekezdésében előirt eljárás szerint a bélyegjegyeknek hivatalos pecséttel való átütése mellett egyszersmind az egyes bélyegjegyek felső részén az át- bélyegzés napja is téntával olvasliatólag rájegyeztessék. A bélyegjegyek átbélyegzésóre kötelezett hivatalos közegek abbeli kötelességük pontos teljesítésére nézve mindig szigorúan ellenőrizendők, és észlelt mulasztások esetében — ide értve azon eseteket is, ha az átbélyegzés napja tisztán ki nem vehető — az illető tisztviselő ellen feltétlenül a hivatalos lelet felveendő, mely haladék nélkül az illetékes m. kir. pénzügyigazgatósághoz átküldendő. Ilyen leletek alapján a pénzügyigazgatóságok mindig teljes szigorral alkalmaztassák az illetéki szabályok 117. §-ának 1. pontjában és 118. §-ában foglalt határozatokat. Midőn ezen rendeletemről egyidejűleg az összes m. kir. minisztériumokat is oly czélból értesítem, hogy az alájuk rendelt összes hatóságokat hason értelemben utasitsák, egyúttal a pónzügyigazgatóságoknak kötelességévé teszem, hogy az illetéki szabályok 21(J. §-a alapján megtartandó bélyegszemlék utján is oda hassanak, hogy a bélyegjegyek hivatalos felülbélyegzése iránt fennálló törvényes intézkedések foga- natositása, a mulasztások felfedezése és a fentebb idézett büntetési határozatok szigorú alkalmazása által is biztosittassék. Budapesten, 1884. február 29-én. A másolat hiteléül: Iíeckl ein. tiszt. Kelt Esztergomban, 1884. ápril 14-én. A múlt évi úgynevezett Luther-iinncpélyek alkalmából megjelent munkák közül úgy tartalmilag, mint alakilag különösen kitűnt az, melynek czime Reforma- torenbilder von Dr. Constantin Germanus, mely név alatt rejlik Németországnak egyik legnagyobb katholikus tudósa. Az egész kitűnő munka nyolcz előadásból áll, miket egy alapgondolat köt össze, mely az egyes előadásokon átvonul és mindinkább kidomborodik. A történelem fonalán mutatja ki a valódi reformatio lényeges kellékeit és a reformátorok tulajdonait. Az egyháznak kimagasló alakjai köréből választja Nagy sz. Gergelyt, Canisius Pétert, borromaei sz. Károlyt, pauli sz. Vinczét, minden egyesnek külön előadást szentelvén s szembe állitván velők két előadáson keresztül Luthert és az ő reformatióját. A két utolsó előadás általános képét nyújtja az egyház szentjei által kifejtett üdvös működésnek, kik közül részletesen is jellemeztetnek loyolai sz. Ignácz, neri sz. Fülöp, salézi sz. Ferencz és Jézusról nevezett sz. Teréz. A munka szorosan a történeti igazság nyomán halad s czélja azoknak az egyházzal való egyesítését előmozdítani, kik tőle elszakadva élnek. Fény és árnyképek ügyesen össze- állitott csoportjának lehet az egészet nevezni s mindkettőnek figyelmes szemléléséből az olvasó könnyen levonhatja a tanulságot. A kitűnő munkát „Reformátorok“ czim alatt magyarra fordította Komlóssy Ferencz a nagyszombati érs. főgymnasium tanára s szentszéki h. jegyző. A forditás e napokban hagyta el a sajtót s a tdő főegyházmegyei papság figyelmébe kiválóan ajánltatik, megjegyeztetvén, hogy forditónál 2 írtért megrendelhető. Kelt Esztergomban, 1884. april 15-én. 1897. sz. Reformátorok ez. munka ajánltatik.
