Circulares litterae dioecesanae anno 1871. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor
XVII.
114 tiszteleti, hanem joghatósági is. A főnökség alapításának czélja: nem csak az egyház egységének épentartása, hanem javának előmozdítása is; miből következik, hogy mindazon jogok, melyek e czélra szükségesek, neki sajátjai. — Még itt a pápáról mint az egyház főnőkéről megemlítendő, hogy mivel hatalma a trienti határozat szerint is, az egész egyházban legfőbb, a püspökök sem egyenként, sem együttesen a zsinaton fölötte semmi joghatóságot nem gyakorolhatnak, nem bíráskodhatnak, — — az ő ítéletétől nincs további fölebbezés.“ Horváth Fercncz, kalocsai érsekmegyei áldozár. „Unió“ Kalocsán 1859. pag. 144. „Mily magasztos értelem rejlik e szavakban! Az Udvözitő imádkozott Péterért, hogy ennek hite rendületlen legyen és hogy egykor megtérvén ez erősítse a hitben testvéreit! Nem annyit tesz-e az, mint tanitani, tanitani tévelygőket, tanitani, hogy senki sem habozzék a hitben? Nemde másutt minden apostolnak meghagyd: „menjetek az egész világra, tanítsatok minden nemzetet.“ Miért tehát Péternek különösen? bizonyára azért, hogy Péter Jegyen az első, a legfőbb tanitó az egész egyházban, hogy mindenki annak szavára figyeljen, mindenki ugyanazon értelmet, ugyanazon szellemet tegye sajátjává; hogy ő legyen az isteni mesternek, Krisztusnak helyettese e földön.“ pag. 163. „Mily dicsőén ragvog a pápai primátus isteni alapjának egyetemes hite e kettős vallomásából! — A pápa egyetemes zsinat szine előtt bizonyságul meri fölhívni az egész katholikus világot, minden egyetemes zsinatot, miként a romai széken ül az apostoli fejedelemség, és körülötte áll az egész keresztény világ elfogadni az apostoli —• tehát csalhatatlan hittanitást. — Es a zsinat! — valódi hitszabályul ismeri el a pápa nyilatkozatát.“ Krisztus egyházának története, hittankönyvül a felsőbb gymnasium számára, irta Dr. Feszler József, forditá Szabó Imre, felső iszkászi plébános, alesperes és szentszéki ülnök. Bécsben a cs. k. iskolakönyvek kiadásában. 1860. pag. 252 — 253. „Hanem valamint mindennek, amit az ur egyházába letett, életteljes csirája van, mely lassankénti fejlődésre van rendölve, igy van ez a Romai püspök elsőbbségére nézve is az Isten egyházában. Ezen fejlődés bizonyos külső körülmények közt folyt le, melyek a felsőbb hatalom föllépését és beavatkozását mindig szükségesbbé tették, habár a szeretet szelleme képezi is az egyház felsőbb hatalom lelkét. Különösen a nehéz küzdelmek idején az első és következett századokban tartotta az egyház mindenkor szem előtt, a mit az Ur egykor Péternek mondott: „En pedig könyörögtem éretted, hogy meg ne fogyatkozzék hited, és megerősítsd a te rokonidat; (Luk. 22, 82) és a mi az ő utódaiban is hath at ó s an tovább munkálódik. Azért a nagyfontosságd kérdésekben mindig a Római pápához fordultak Ítéletért. —Már akkor erősen tartották mindnyájan, hogy hitkérdésekben a Római pápát illeti a legfőbb ítélet, melytől soha el nem tértek (legfőbb tanhatóság), hogy senki a katli. egyházhoz, Krisztus élő testé- höz nem tartozik, aki ő vele közösségben nincsen. Az Atyák atyjának, a püspökök püspökének neveztetett. “ Josephus Strossmayer, Episcopus Bosnensis seu Diacovarensis et Syrmiensis. Litterae Encycl. a. 1860. 14. Febr. ad Clerum directae. Vide Opus „La Sovranitá temporale dei Romani Pontefici“. Vol. I. Part. III. pag. 559. „Quo magis odia inimicorum contra Cathedram Sancti Petri, inconcussum
