Circulares litterae dioecesanae anno 1871. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor
XVII.
116 terjedt egyház bennök ismerje, vallja s tisztelje fejét, főpásztorát, vezérét, biráját s főkormányzóját. Mind Péter mind utódjai hozzánk hasonló gyarló emberek voltak: azonban ők isteni Üdvözítőnk biztosításából azon bámulatos kiváltsággal bírtak s bírnak, hogy hitök soha meg nem fogyhat.“ Idem III. köt. pag. 229. „A ki hitének szilárdítására csodát keres, azt minden uj pápa választásában feltalálhatja: mert az apostoli széken egymást csaknem két évezred óta szakadatlan lánczolatban követő pápák tiszteletreméltó sora nem egyéb, mint Jézus által Péter apostolnak adott s reá s utódjaira vonatkozó azon isteni ígéret folytonos teljesedése, hogy a kőszirtre épített egyházon a pokol kapui, azaz a sátán és világ, az erőszak és tévely tusakodásai soha nem fognak diadalmaskodni: „Számláljátok meg, úgymond sz. Ágoston, a Péter székén ült főpapokat, és lássátok az atyák e sorában mint követte egyik a másikat. Ez valóban a kőszál, melyet nem győzhetnek meg a pokol ke- vély kapui.“ pag. 230. „Kevéssé ismeretes, pedig az apostoli széknek hitbeli ingadozhatlansá- gára s a hitőrzés tekintetébeni örök rendeltetésére nézve igen fontos, mit Liberius pápa (f 366.), midőn az ariánok által lenyűgözött egyház legszomorubb napjaiban az üldözött sz. Athanáz püspök pártolása miatt Konstancz Árián császár által Milánóba idéztetett, ennek válaszolt: „Imperator Liberio dixit: Quota pars es orbis terrarum, ut solus homini impio suffragari velis? . . . Liberius dixit: Etiamsi solus sim, fidei causa non idcirco minuitur.“ Theodor et. Hist. Eccl. L. 2. c. 16. Az Ó és Uj Szövetségi Szentirás a Vulgata szerint, Káldi György fordítása nyomán jegyzetekkel átdolgozva. Egerben, 1865. In praefatione Excellentissimus D. Adalbertus Bartakovics de Kis-Appony, Archi-Episcopus Agriensis, cujus cura et larga munificentia haec Bibliorum versio adornata typisque vulgata est, ita proloquitur : „ Ama nagytudományú s még nagyobb szentségü férfiú, kit Isten a szentirás értelmezésében anyaszentegyházának legnagyobb tanítóul rendelt, az egész keresztény világ- oraculuma, sz. Jeromos, az ő műveinek jóváhagyását sz. Péter székétől kérte, s az atyák hagyományaira támaszkodott. — Hogy a magyar szentirás jelen új átdolgozásának kellő tekintélyt szerezzek, én is a kathol. anyaszentegyház látható fejéhez, IX. Pius pápa O Szentségéhez folyamodtam, hogy ezen munkát apostoli tekintélyével és jóváhagyásával megerősíteni kegyeskedjék. 0 szentsége örömest hajolván kérelmemre, jelen vállalatom átvizsgálására a magyar püspöki kar nagymélt. és főtiszt. Tagjai közöl neveztetett ki bírálókat névszerint: nagymélt. és főtiszt. Lonovics József amasiai érseket, nagymélt. és főtiszt. Fábri Ignác/, kassai, mélt. Szenczi Ferencz szombathelyi, mélt. Csajághi Sándor Csanádi, s ennek elhunyta után, mélt. Viber József halyai püspököket— kik a szentirás könyveit e fordításban egyenkint nagy gonddal átvizsgálván, az apostoli Székhez fölterjesztett véleményük nyomán adatott ki az eredeti nyelven alább következő apostoli jóváhagyás, mely ezen foi’ditást, a kathol. anyaszentegyház magyarajku híveihez vezérli. — — -— A megtestesült örök Ige áldása kisérje és tegye foganatossá az ő nevében, Isten dicsőségére, a kathol. magyar Egyház használatára sa hívek lelkiépülésére czélzó jelen sz. vállalatot, hogy az írások vigasztalása által reményünk legyen, mely meg nem szégyenit, s ne hajtassunk ide s tova a tudomány minden szelétől az emberek gonoszsága által, a tévedésbe ejtő álnokság által; hanem rendithetlen hűséggel ragaszkodjunk Ahhoz, kinél az
