Circulares litterae dioecesanae anno 1871. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor
XVII.
Ill semper veram fidem conservatam fuisse. Jam S. Cyprianus de Unitate Ecclesiae enunciat: „Qui Cathedram Petri, super quam fundata est Eeclesia, deserit, in Ecclesia se esse confidit — Et octavum generale Concilium, Constantinopoli anno 869 celebratum, qua fidei articulum proponit: „Prima salus est rectae fidei regulam custodire, et a Patrum Traditione nullatenus deviare, quia non potest Domini nostri Jesu Christi praetermitti sententia, dicentis: Tu es Petrus, et super hanc Petram aedificabo Ecclesiam meam. Haec quae dicta sunt, rerum probantur effectibus, quia in Sede Apostolica immaculata est,semper servata religio.“ Religio, egyházi és irodalmi folyóirat. 1855. Tulajdonos és szerkesztő Da- nielik János 2. sz. jan. 7.. — „Igen kor szerüleg történtnek hiszszük azt is, hogy a dogmatisatio modorában az ex cathedra szóló Krisztus helytartójának hibázhatlansága iránti balfogások, és kételyek eloszlattak — és a josephinismusnak még nem régiben ezen becses lapokban is kísértő szellemei örök álmukba visszariasztattak“ . . . A történet szelleme. Történet-bölcselmi Értekezés. Irta Danielik János Pesten, nyomatott Herz Jánosnál 1857. A Pesti országos egyetem tekintetes s tudós Theologia! karának tisztelete jeléül a szerző. 15 §. A pápaság, pag. 96. 97 : „A megváltási eszme a tanoknak s gyakorlati kötelmek — és tanácsoknak egész rendszerét foglalja magában. E rendszer valamint magában egy összehangzó egész, úgy külre is összeliozólag, összetartólag, tehát egyesitőleg hat. Rendszer-egység nélkül nincs valódi külső társadalmi egység. S rendszer-egység közös főnök nélkül lehetetlen. A megváltási, mint egyetemes világtörténeli eszmének tehát, egyetemes, világ-kormányzó főnők felel meg. S egy ilyet bir a kereszténység a pápában. A pápa tehát a megváltásnak, s igy a történet szellemének nélkülözhetlen tényezője; helyettes látható orgánja a megváltó és megváltását foganatosító láthatlan Istennek; tehát az emberiség istenileg hivatott vezére, oktatója s tu/ora a földön. A megváltás eszméje szellem-erkölcsi eszme, s a pápának hatalma is ilyen. O nem határoz a világi dolgokban, hanem kötelezi mindazokat, a kik erre hivattattak, hogy határozataikban az általa képviselt eszméhez alkalmazkodjanak, azt szem előtt tartsák, minden ellenkezőt kerüljenek, intézményeiket vele összhangzásba hozzák, sőt azt ezek által is előmozdítani törekedjenek. O tehát az eszme által, a melyet képvisel, a világi dolgokban is irányadó, s igy a történetek egyetemes egyesitő lelke. Történtek e tekintetben tulhágások? Ez emberek müve, s meglehet, egyes korszakok társadalmi szüksége volt. Maga az intézmény bir ja Isten Ígéretét, hogy hite meg nem fogyatkozik, sa Szentlélek vele van a világ végezetéig. Voltak néhány (mi annyi száz közt oly sok századokon keresztül épen nem felötlő dolog,) romlott erkölcsű pápák; de olyan, ki eszmeileg a megváltás rendszerét csak egy pontban is meghamisította volna, nemtaláltatott egy sem. Az okoskodás kikelhet ezen állításunk ellen, de a történetre, a mely mellettünk szól, nem hivatkozhatik. Hol az a történeti emlék, mely a keresztény hitrendszernek időben történt meghamisításáról tanúságot tenne? Ugyanazon hit, ugyanazon kötelmek, ugyanazon szentségek, ugyanazon áldozat, ugyanazon papság, s ennek ugyanazon feje, a római pápa. Változott a pápák ideiglenes állása, mint változott például a tem-
