Circulares litterae dioecesanae anno 1871. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor
XVII.
100 Szóljunk már a dolgokhoz. Hogy ha megmutatom, hogy Pétert a többi apostolok között a hivatalnak és hatalomnak különös privilégiumával felruházta a Krisztus, mely a csalhatatlanságból, és az apostolok között, az anyaszentegyház dolgaiban való főhatalomnak gyakorlásából áll, megmutatom 1) hogy a római pápa, úgymint Péternek hivatalbeli követője, mikora cathedrából szól, csalhatatlan. 2) Hogy feljebb auctoritású a közönséges zsinatnál. Már mind a kettőt könnyű megmutatni. A mi az elsőt illeti: tagadhatatlan az, mert sz. Máté bizonyítja, hogy minekutánna Péter a Krisztust Isten Fiának vallotta volna, a Krisztus ezeket mondá hozzá: boldog vagy Simon Jónás fia! mert a test és vér nem jelentette néked, hanem az én Atyám, ki a mennyekben vagyon. Én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és e kőszálon fogom építeni az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui erőt nem vesznek rajta. Tagadhatatlan az is, hogy a Krisztusnak ezen igéi egyedül Pétert illetik, nem pedig mindnyájokat az apostolokat. Mert: senki egyéb az apostolok közül a Krisztus Istenségét akkor oly nyilván nem vallotta, mint Péter; senki egyéb Péteren kivül Simonnak Jónás fiának nem mondat- tathatott; senki egyéb nem hivatatott Cephásnak, vagy is kőszálnak; mert a Krisztus nem mondotta, a mint a deákban olvassuk: tu es Petrus, te Péter vagy; hanem, amint a syriai nyelven fenvagyon : tu es Cephas, azaz: te kőszál vagy, vagy is Pétra, és e kőszálon, vagy is e Pétrán, a hol is a pronomen , „e“ nyilván kijegyzi azon Petrát, vagyis kőszálat, a melyről vala elébb a beszéd; mintha mondaná : te Petra, vagyis kőszál vagy* a melyen fogom építeni az én anyaszentegyházamat. — — Atqui a Krisztusnak ezen igéjében foglaltatik Péter csalhatatlanságának privilégiuma. Ami nyilván való. Mert a Krisztusnak ezen igéi: és a pokol kapui erőt nem vesznek rajta, az anyaszentegyházat illetik; ki nem tudja pedig, hogy azok által neki csalhatatlansá- got ígér a Krisztus ? hogy hogy lehet pedig az anyaszentegyház, vagyis az épület csalhatatlan, hogy ha annak fundamentuma, melyen épül megcsalatkozható? Innen mondja sz. Tamás Origenes után: nem jelenti ki, úgymond, ha erőt nem vesznek-e a kőszálon, melyen építi aKrisztus az anyaszentegyházat vagy az anyaszentegyházon,melyet épít a kőszálon: mindazáltal nyilván való: hogy sem a kőszálon, sem az anyaszentegyházon a pokolnak kapui erőt nem vesznek, Péter tehát a Krisztusnak azon igéi szerént csalhatatlan. S. Thomas superbis verbis: et portae inferi non praevalebunt adversus eam, dicit ex Origene : non exprimit utrum petrae non praevalebunt, in qua aedificat Christus Ecclesiam, aut Ecclesiae, quam aedificat supra Petram: tamen manifestum est; quia nec adversus Petram, nec adversus Ecclesiam portae praevalebunt inferorum. De ezen privilegium illeti a római pápát is úgymint Péternek hivatalbeli követőjét ; mivel a Krisztus akarta, hogy az ő anyaszentegyháza egész a világ végezetéig fen- maradjon; másképpen pedig fen nem maradhat, hanem egyedül a Péter hivatalbeli követőjén; a mint ezt magok az elenkező felek is megismerik. A római pápa tehát a hit s erkölcsi dolgokban, mikor a cathedrából szól, csalhatatlan. A pápa felsőbbségét pedig a közönséges zsinat fölött szerző megmutatja pag. 283. „Elsőbben : a Krisztusnak ezen igéi szerént: te Péter vagy, és e kőszálon fogom építeni az én anyaszentegyházamat; Péter és annak hivatalbeli követői, a római pápák, az anyaszentegyháznak fundamentomai. Atqui ha a pápa fundamentoma a közönséges zsinatnak, annál főbbnek is kell
