Circulares litterae dioecesanae anno 1869. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor

János - Isten irgalmából s az apostoli szentszék kegyelméből

I

11

nak határt szabni, a tekintélynek erőt, az igaz szabadságnak támaszt és biztosítékot kölcsönözni, az emberi szellemnek ösvényt nyitni, utat egyengetni, a józan haladásnak irányt mutatni, szóval engesztelni, orvosolni, egyesíteni, szabadítani fog a zsinat.

Harcz a tevélynek és bűnnek, segély az igazságnak és erénynek, — ez a zsinat határozatainak czélja.

A zsinat nem rohanva, teendőiben el nem ragadtatva, hanem a Szentlélek sugal- mára, és az örök bölcseség tanácsára hallgatva fog eljárni. Szabad felszólalás, csendes, komoly megfontolás fogja minden végzéseit megelőzni; nem lesz a zsinat végzéseiben más hanem csak igazság, bölcseség, jogosság. Biztosithat erről kitkit a zsinati atyák szent tiszte, tudománya, kötelességérzete, üg'Jtapasztalata, aggkoruknak megfelelő higgadtsága, legfőkép pedig és mindenekfölött az egyháznak megigért Szentlélek tevékeny segedelme, mely mellett az igazságtól a zsinat el nem térhet.

E zsinatban fogják a hivek édes örömmel, fogja a világ meglepetve látni, hogy az egyház van, él, hogy isteni tekintélylyel szól, határoz, végez. Ezáltal felemeltetik, megszilárdul a társadalom, meg az államnak is csökkent tekintélye; mert nincs hatalom, hanem csak az Istentől, és ami hatalom van, Istentől van rendelve.1)

A zsinat kétségkivül oda fogja irányozni törekvését, hogy a régi üdvös egyházi fegyelmet a kath. életre megerősítse s azt újabb intézkedéssel támogassa, amint az idő szükségei megkívánják. Meg fogja ujitani a világ szinét, mint mikor az apostolok a jeru- zsalemi zsinat után a világra elszéledtek. Isten lesz, Isten van a zsinattal; Isten hatalmában, Isten nevében szól, határoz és cselekszik a zsinat; Krisztus Jézus láthatatlanul fog ülni a zsinat atyái között. „Én veletek leszek, mondá ő, a világ végezetéig.“ Es ismét: „ahol kettő vagy három összejövend az én nevemben, köztök leszek.“ Nevelt az egyház keresztény embert, kér. családot, kér. államot, kér. nemzetet, kér. társadalmat, kér. világot. — Az egyház üldöző szelleme mindezt lerombolni kész lenne, — de az egyház zsinatba összeül, hogy megvédje, mit az Isten nevében, századok folytán, jót, szépet, dicsőt létrehozott, s az egyház e szent törekvését reményeink szerint Isten sikerrel koronázza.

Ezekből kedves híveim felismerhetjük némileg, mily áldásos gyümölcsöket várunk ama zsinattól, amelyre sietünk.

Legelőször is a kath. egyház egvsége fog az ő magasztos alakjában feltűnni a világ előtt, — egység a gondolatban, egység az Ítéletben, egység az akaratban, ugyanazonosság mindenben. A püspöki kar, az egész világon elterjedve, alig volt valaha oly összhangzó a gondolkozásban mint ma. Háromszor gyűltek össze a püspökök a világ minden részeiről IX. Pius pápa körül, s örömmel tapasztalták, hogy mindnyájan egyiránt éreznek nem csak a hit dolgában, hanem azokban is, melyek a hithez tartoznak, a hittel összefüggésben vannak, mindnyájan egy nyelven szóltak, — „populus unius labii.“ Ily egységi érzelemmel a zsinatra menve, ezen egységben megerősödve fognak népeikhez visszatérni, s a kath. egység s a kath. öntudat mindenütt felébred, s érvényesíti magát. Az egység erő, az egység hatalom: s az ő egységében az egyház, a világon szerte mutatkozó szakadozott- sággal szemközt rendithetlenül áll, mint a szikla!

És mivel az egyházbau mindenkor csak az lehet a kérdés, mit tanitott, mit parancsolt Krisztus Jézus, s ennek folytán mit hitt az egyház mindenkoron; igy nem fog a zsinaton szó lenni arról, mily uj igazságokat kellene felfedezni, hanem mi volt az egy') Sz. Pál Rom. 13. 1.

*