Circulares litterae dioecesanae anno 1869. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor
János - Isten irgalmából s az apostoli szentszék kegyelméből
10 zett; az államnak is sokat engedett tehetni, az ő saját egyházi körében: de midőn az állam az egyességet, az egyetértést megszakítja, sőt azt nem is kívánja: akkor az egyháznak intézkednie kell, mitevő legyen emez uj helyzetben? Uj helyzetek uj intézkedést követelnek: ez a zsinat szükségessége, és egyik alkalma. Az egyháznak komolyan kell tanácskozni, határozni, mittevő legyen ez uj helyzetben, melyben az egyház, a vallási élet, az állammal, a polgári élettel összeütközésbe ho- zatik? Mittevő legyen, mikor a keresztény műveltség, haladás, és lelkiismeret szabadsága az uj államirányzatokban nem csak veszélyeztetnek, de könnyen lehetetlenné is válnak? Az egyháznak meg kell menteni a lelket, s vele a lélek kincseit. Az egyház mindig sajnálja, és soha sem helyeselheti az államnak elszakadását az egyháztól, a vallási, az erkölcsi rendtől; sajnálja, nem csak a hívek üdvösségének, hanem a társadalomnak veszélytetése miatt is, mert nem lehet, hogy erős legyen a nemzeti élet, ha az nem a religioban, a vallásos meggyőződésben, a lelkismeretben gyökeredzik: hogyan lehessen erős, hogyan fejlődhessék nagyra a nemzeti élet, ha ez a vallásos lelkis- merettel, a vallási renddel ellenkező irányba ragadtatik? Ez annyit tenne, mint a nemzet békéjével, sőt életével játszani. A nagy elmék látják a veszélyt, aggódnak, mentő eszköz után sóhajtoznak. A szellemi károk egymásra szaporodnak, a szent elvek feledésbe mentek, az elmék eltévedtek, a tekintély megvettetett, a szabadság, műveltség, a haladás fogalma, eszméje meghamisit- tatott, megrontatott; csak egy a mentőszer-------az Isten igazsága, az Isten törvénye. A szent atya aggódva szemlélvén a jelen társadalmi, erkölcsi, vallási bajokat, az elmérgesedett sebekre rendkívüli orvosságot akar alkalmazni, a Vaticanba, sz. Péter sírjához egyetemes zsinatot hivott össze, hogy az Isten igazságait újra hirdesse, a hol elfeledtettek, emlékezetbe hozza, a hol elhomályosodtak, újra napfényre derítse, s rendezvén az erkölcsi, a vallási, az egyházi társadalmat, ebben a sülyedező polgári társadalomnak is szabaditó kezet nyújtson. Teljesednek-e a kereszténység atyjának forró óhajtásai? Istennek titka. Legalább megtett, amit tehetett, s ha megtette, az egyház nem lesz felelős, mert miként eddig minden bajok nélküle támadtak, úgy azok neki ezután sem lesznek felróhatók. Teljesednek-e a főpásztorok óhajtásai? nem tudjuk; de az Isten végzései kétségkívül teljesedésbe fognak menni; s ha megteszszük a mi tőlünk függ, az Isten áldásai nem szoktak elmaradni. Bizalommal nézhetünk mi kedves hiveink a megnyitandó zsinatnak elébe, miután írva van: „a Szentlélek bevezet titeket minden igazságba.“ Egyébiránt a zsinat t anácskozásainak, határozatainak tárgyát a szent atya t űzteki maga a meghivó levélben. „Ezen egyetemes zsinaton, igv irt, pontosan kell megvizsgálni és meghatározni, a mi ezen zordon időkben az Isten nagyobb dicsőségét, a hitnek sérthetlensé- gét, az isteni tiszteletnek méltóságát, az emberek örök üdvösségét, a papok és szerzetesek életfegyelmét, üdvös és alapos műveltségét, az egyházi törvények megtartását, az erkölcsök javitását, a fiatalság keresztény nevelését, mindnyájunknak békéjét s egyessé- gét különösen megilletik.“ Az egyház és a társadalom javán fog tehát munkálkodni a zsinat, amint a Szentlélek sugalni fogja; — az elme, a szív, a szenvedélyek harczait csendesíteni, a káros félreértéseknek véget vetni, a tévely hazug álarczát letépni, a kételyeknek, a szótorzitások-
