Circulares litterae dioecesanae anno 1869. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor

János - Isten irgalmából s az apostoli szentszék kegyelméből

8

hozói, birói, végrehajtói hatalommal birnak, szóval, hogy a pápa alapköve, feje az egyháznak, ezt nem a püspökök határozták valamely zsinaton, nem szokás által csúszott be az egyházi életbe, hanem Krisztus Jézus által rendeltetett, intéztetett el igy, hogy, mint sz. Jeromos mondja: „Tizenkét apostolból egy választatik ki, hogy kitüzetvén, ki a fej, a szakadásnak eleje vétessék.“1) „A római kath. apostoli egyház, igy ir Gelasius pápa az ötödik századból (494 ik év), nem a zsinatok által tétetett elébe a többi egyházaknak, hanem az Urnák az evangéliumban feljegyzett szózata által.“ „Ezen elsőségi jogát a római szentszéknek nem a zsinatok adták, hanem csak elismerték és tisztelték“; ez I. Miklós pápa nyilatkozata, amely a 4-ik római lateráni egyetemes zsinaton szintén kimondatott.-)

Péterben és az ő utódjaiban egy, szent, katholikus és apostoli az anyaszentegyliáz. Innen a nagy tisztelet sz. Péter római széke iránt, innen a ragaszkodás, innen a köteles engedelmesség, mert Krisztus Jézus rendeletéből, ahol a pápa, ott van Krisztus Jézusnak egyháza. _____________

A

zonban kedves híveink, az egyetemes zsinat csak rendkívüli módja a törvényhozásnak és kormányzásnak az egyházban. A rendes kormányzási mód az, hogy a pápa igazgatja Rómából az egész egyházat, az egyes püspökök pedig, engedelmességben a pápa irányában, kormányozzák püspöki megyéiket.

Rendkivüli jelenet az mindig az egyházban, nehéz, súlyos, igen veszélyes időknek jele, rendkívüli módon nagy szükségek tanúsága az, midőn a pápa a világ minden püspökeit magához hivja, hogp velők az egyházi élet bajaira szükséges orvosszerekről tanács kozzék és határozzon. Azért az egyház 19 százados életében még csak 18 zsinat fordult elő, mely kétségkívül egyetemesnek ismertetik; s valamint a rendkívüli bajokat, veszélyeket nem kell az egyházra kivánni, úgy nincs, nem lehet ok egyetemes zsinatokat sem óhajtani. Csak akkor hívtak össze a pápák ily zsinatokat, mikor a Szentlélek sugalmából, mely őket az egyház kormányzatában soha egy pillanatra sem hagyja el, elkerülketlenül szükségesnek, vagy rendkívüli módon hasznosnak ismerték, ily rendkívüli eszközhez folyamodni.

Következőleg, ha nem tuduók is az indokokat, melyek a szent atyát arra bírták, hogy a világ püspökeit zsinatra hivja össze, már is, miután összehivattunk, kétségtelenül igaz volna, hogy e zsinat mai nap igen szükségessé vált.

Nem nehéz a zsinat hasznosságának, szükségességének okait a jelen egyházi, állami, és társadalmi állapotokból felismerni s megérteni.

Ugyanis, midőn anynyiféle gyűlések tartatnak mindenféle czélra a világon, miképen tetszhetnék különösnek bárki előtt, hogy az egyház főpásztorai is a legszentebb czélra, az Isten dicsőségére, a hivek üdvössége végett összegyülekeznek? Miután e világon minden elem tömörül, egyletek alakulnak, hogy az egyes erők nagy működő erővé növekedjenek: csodálkozhatnék-e bárki, hogy a kath. világ fejei az apostolok nyomán és példájára napjainkban szintén összegyűlnek, hogy a kath. elem nagy erejét méltóképen s máskor is tapasztalt sikerrel kifejtsék? A világfiai ugyan gyűlésbe sietnek, hogy az igazságot, a jót, az üdvöst csak felkeressék, nem lévén soha biztosak, feltalálják-e azt. Az egyház birja már az igazságot, birja a jót, azért rendkívüli módon gyűlésbe, zsinatba jővén össze, a már meglevő egységet, a már meglevő igazságot, a meglevő jót rendkívüli fényben, erőben mutatja fel.

*) Libr. 1. adv. Jovin. — 2) An. 1215. decr. c. 5.