Circulares litterae dioecesanae anno 1869. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor

János - Isten irgalmából s az apostoli szentszék kegyelméből

6

Constans császárhoz intézett szavaival: „Ne elegyedjél császár egyházi ügyekbe, parancsokat se osztogass ezekről, hanem inkább tőlünk tanuld ezeket. Reád az Isten a birodalmat bízta, reánk pedig az egyháziakat.“1)

Ez a kath. lelkismeret méltósága, függetlensége, és szabadsága, hogy vallási dolgokban semmiféle földi hatalomtól nem függ, hanem csak az Isten hatalmától az egyházban. Krisztus Jézus elválasztotta a szellemi hatalmat az anyagitól, az egyházit az államitól, mondván: „adjátok meg a császárnak ami a császáré és az Istennek amiaz Istené.“2)

Függetlenséget követel az egyház, s nem lehet semmi hatalomnak a földön alávetve; lehet ellene támadást intézni, de ez merény marad, jogos intézkedés soha nem lesz; s bár leghatályosabban inti, buzdítja az ő híveit, hogy engedelmeskedjenek az állami hatalomnak: de viszont szent kötelmének s jogának ismerte mindig Istentől nyert szabadságát s függetlenségét rendületlenül megvédeni, s ha kell, érette bármily gyötörtetést elszenvedni.

„E kath. elv, a két hatalomnak megkülönböztetéséről, reánk nézve a polgáriso- dásnak és műveltségnek alapja,“ irta egy jeles franczia államférfi 1843-ban, mert ez az emberi méltóságnak biztossága és védelme.“3)

Ily magasztos hivatással fognak a zsinaton megjelenni az egész ismert világra elterjedt kath. egyház főpásztorai. Ott fognak tehát ülni minden császárok, minden királyok alattvalói, minden államok polgárai, megtartva ott is alattvalói hűségöket s polgári s hazafiul tartozásaik érzetét, — de a zsinaton csak az Isten országának, csak a hivek lelki üdvének ügyeit fogják szem előtt tartani, s tanácskozásaikban csak az Isten szavára fognak hallgatni.

Össze jön o zsinatra a tudomány, a tapasztalás, az okosság, az agg kor higgadtsága, szól és itél, mikint az Isten birói széke előtt szólana, úgy hogy az egyetemes egyházi zsinatok méltán az emberiség legmagasabb, legméltóságosabb itólő-székei voltak mindenkor.

Kedvelt híveink! Az apostolokat és ezeknek utódait választá Jézus Krisztus az egyház kormányzására; de különösen választotta és küldte sz. Pétert s az ő utódjait a római püspöki széken. Nagy hatalmat adott Krisztus Jézus az apostoloknak egyetemben, de ugyanazt adta már korábban magának sz. Péternek. Mondta Jézus az apostoloknak: „tanítsatok minden nemzeteket,“4) de mondta Péternek külön s csak is neki: „legeltesd az én juhaimat, legeltesd az én bárányaimat;“6) mondta az apostoloknak: „a miket megkötöztök e földön, meg lesznek azok kötözve az egekben is,“6) de mondta különösen Péternek: „Neked adom a mennyek országa kulcsait. Es amit megkötendesz e földön, meg leszen kötve a mennyekben is:“7) tehát amely hatalommal felruháztattak az apostolok egyetemben, azon hatalommal ruháztatott fel sz. Péter is külön.

Sőt Krisztus többet adott Péternek mint az apostoloknak. Nem mondta Jézus az apostoloknak, hanem csak kizárólag Péternek: „te Péter vagy, és e kőszálon fogom építeni anyaszentegyházamat.“ 8) Nem az apostoloknak, hanem csak egyedül Péternekmondá Jézus: „Simon, Simon, ime a sátán megkívánt titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; én pedig könyörögtem éretted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited, és te egykoron megtérvén, erősítsd meg atyádfiáit.“ 9) Emiatt sz. Péter az egyház alapja, kin az egész egyl) Apud Athan. in Hist. Árián. n. 44. ed. Mnur. T. 1. P. 1. pag. 371. — 2) Márk ev. 12, 17. —3) Jour nal des Débats 1843 jul. 22. — 4) Máté ev. 28, 19. — s) Ján. ev. 21, 16, 17. — 6) Máté ev. 18, 18. — 7) Máté ev. 16, 19. — 8) Máté ev. 16, 18. — 9) Luk. ev. 22, 31, 32.