Circulares litterae dioecesanae anno 1869. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor
János - Isten irgalmából s az apostoli szentszék kegyelméből
4 kivttl, mely vettetett, mely a Krisztus Jézus.“1) Jézus pedig a kő. Erről mondja maga Krisztus: A kő, melyet megvetettek az építők, szeglet fejévé lön. Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Es a ki e kőre esik megsérül, akire pedig esik összezúzza,“2) azaz: „aki hiszen és megkereszteltetik, üdvözül, aki pedig nem hiszen, elkárhozik.“ 3) Az egyetemes zsinat sem szólhat, nem is intézkedhetik másnak nevében, másféle hatalommal, mint Isten nevében, és Istentől vett hatalomnál fogva. Sokan hittek Jézus Krisztus tanitmányában, de azért még is nem mindnyájokat bízta meg tanitmányának hirdetésével, hanem csak a tizenkettőt, kiket a hívőkből kiválasztott és apostoloknak nevezett, mondván: „ti vagytok az én barátaim“4) „amint küldött engem az Atya, én is küldelek titekec;“5) és hogy a világ tudja, miszerint az egyházban senkitől mástól nem lehet küldetést, felhatalmazást, képviseletet kapni, hanem csak az Istentől, csak Krisztus Jézustól, mondá: „nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és rendeltelek, hogy elmenvén gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon.“6) Azért mindnyájan egy hitben, az apostolokra, mint annyi alapkőre vagyunk felépítve,7) az egyházban, melyet Krisztus Jézus szerzett magának saját vérével.6) Csak azok ülhetnek tehát rendesen, csak azok határozhatnak az egyetemes egyházi zsinaton, kik az apostolok közvetlen és törvényes utódai, t. i. a püspökök, kikre miként a sz. irás, a szent atyák, a közönséges zsinatok világosan tanúsítják, a Krisztustól szerzett apostoli hatalom és küldetés szakadatlan folytonosságban s örökösödésben átszállóit, úgy, és avégre, hogy mind az igaz egyház apostoli jellege felismertessék, mind a hívek tudhassák, hogy ők az egyházban, lelki üdvösségük dolgaiban azok által kormányoztatnak, akik erre az Istentől küldve, felhatalmazva vannak. Ily kormányzókból fog állani az egyetemes zsinat s mondhatja, mint sz. Pál mondta magáról: „ha valamivel többet dicsekedném is a mi hatalmunkkal, melyet az Ur nekünk épüléstekre adott és nem romlástokra, nem pirulnék meg; mert mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem a szabály mértéke szerint, melvlyel az Isten kimérte nekünk a mértéket, hogy tihozzátok jussunk, mert nem terjeszkedünk tulságra;“9) miként ezt aquinoi sz. Tamás röviden, de velősen is mondá: „amit az egyház rendel, az Krisztus Jézus által rendeltetik.“10) Isteni mű, isteni üdvintézet az egyház; isteni hatalom szól, parancsol, Ítél, kormányoz az egyházban, és mivel isteni, azért csalhatatlan, s minden más hatalomtól teljesen független. Az Isten akarja, hogy minden ember üdvözüljön,n) tehát nemcsak azok, kik az apostolok idejében éltek, hanem mi is, azok is, kik utánunk a világ végéig születni és élni fognak. E miatt az egyház mindig szükséges, nem csak hogy az élőket koronként vezesse, hanem az is szükséges, hogy őket az üdvösség utján csalhatatlanul vezesse, azaz hogy csalhatlanul igaz legyen, amit tanit, csalhatlanul szent, üdvös és hasznos legyen, a mit parancsol. Földi ügyeinkben megelégszünk kisebb nagyobb fokú biztossággal, kisebb nagyobb valószínűséggel; de lelki ügyeinkben, hol örök üdvösségünk jön kérdésbe, csalhatlan és teljes biztosságot keresünk, hogy semmi kétségnek helye se lehessen. *) 1. Korinth. 3. 11. — 2) Máté ev. 21, 42, 44. — 3) Márk. er. 16, 16. — *) Ján. er. 15, 14, 15. — s) Ján. er. 20, 21. — 6) Ján. er. 15, 16. — 7) Sz. Pál ephes. 2, 29. — 8) Apóst, cselek. 20, 28. — *) Sz. Pál 2 Korinth. 10, 8, 13, 14. — l0) 3. P. q. 83. art. 3. — u) Szent Pál 2. Tim. 2, 4.
