Circulares litterae dioecesanae a 16-a maji-31-am decembris 1867. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor
Simor János
10 gasabban, de rendületlenül megalapítva állanak Krisztus és az ő igéje iránti hitünknek indokain; ennek okáért elménk a kinyilatkoztatás ez összegét legdrágább titkok gyanánt megőrizve, azon napnak percze után eseng, melyen az alázatos hit gyönyörteljes látássá kitágul. így a keresztény tanítás lett egyetlen és igazi bölcsészetié. Ennek bebizonyítása igen egyszerű, minthogy minden eltérés teile vagy a pogány világbölcsek gyanit- gatásai és tévelyeíhez vezet vissza; vagy ha valamely tanszervezetben némi kis igazság rejlik, igen könnyen megmutatható, hogy az is egy kis töredék Krisztus tanításaiból, mely a szerény gondolkodó kizárólag jogosított elvnek jelent ki, melynek azután a hiú észnek kápráztató dialektikája testet és vért kölcsönöz, s melynek oldalán a sze n- vedélyek buján és szabadon tenyésznek. E íölmagasztalt rendszernek korhadt oszlopai holnap ugyan már önmagoktól összerogyván, azt romjaik alá temetik, miután sok lármát s még több szerencsétlenséget okozott; de azért egy elmét sem tőn bölcsebbé, egy szivet sem jobbá. Tekintsd ellenben Krisztusnak magasztos tanítását: Ez a legnagyobb tehetségekkel dicsekvő elmét is fölvilágosítja, s a szerte kalandozó ész tévelyeinek daczára a hitben megtartja; ez a legmélyrehatóbb vizsgálónak is igen tág mezőt nyit; oda simul a kisded fölfogási erejéhez; bármily fokú műveltséget kielégít és fölemel, melyen a halhatatlan lélek természetelleni hatalom által a tetszhalál bilincseiben fogva nem tartatik. Innen van, hogy az emberi elme Krisztus tanításának elutasithatlan szükségét azonnal fölismerte, homályos sejtelmében érezvén, hogy ő azon tulajdonképeni hajlék, honnan e tanítás alig képzelhető idő óta valamely megfoghatlan bűntény következtében kiüzetett; az Isten-ismeret első szerelmének és a szine előtti járásnak szent gyönyöre újra felébred. E tanítást ezernyi, milliónyi lelkek elragadó lelkesedéssel elfogadják, legboldogitóbblelki békében értté véröket kiontják, életöket feláldozzák, hogy az ég magaslatából sírjaik fölött imádkozó népek és nemzeteknek térdeit meghajolni lássák Az előtt, ki mondá: „Ha fölmagasztaltatom a földről, mindent magamhoz vonzok.“ *) A természeti embernek három fölötte hatalmas szenvedélye: a szemnek kívánsága, a testnek kívánsága, s az életnek kevélysége, az emberi-nemet Krisztus előtt keveseknek kegyetlen igája alatt elcsenyevészett rabszolganyájjá alacsonyította; a nőben és magzatában az emberi méltóságot eltiporta; s a földet minden gonos'zság tanyájává tette. Hol van ama hatalom, a mely ezen saját gonoszságának súlya alatt összeroskadó világot megmentse? És íme,mióta Krisztus az embereket Istenről, s az ő lényegéről felvilágosította: „Halljad Izrael, a te Istened egy Isten!“ 2) Mióta Isten iránti viseletűnket a leghatározottabb és legvilágosabb módon megalapította: „Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből;“ 3) egyszersmind ezen isteni alapra fektette az embereknek is egymásiránti viszonyukat: „Szeressed felebarátodat mint tenmagadat.“4) Csudálatos láto- mány! a szeretetnek e parancsa, mely oly egyszerű a szavakban, de mégis oly nagy, „hogy annál nagyobb nincsen“,5) a hatalmasok és erősek kevélységét Jézus Krisztus szelídsége és alázatosságára változtatta át, a gazdagság és kincsek utáni lecsillapithatlan vágyódástól akként *) Ján. 12, 32. — 2) Márk. 12, 29. —3) Márk. 12, 30. —4) Márk. 12, 31. —5) Márk. 12, 31.
