Circulares litterae dioecesanae a 16-a maji-31-am decembris 1867. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor
Simor János
4 Jól meggondoljátok. Éltetek napjaiban, sőt az egész föld kerekségén nem találtok senkit, ki titeket a papoknál több jótéteményben részesítene. Ok a szent kereszt- ségben a malaszt életével megajándékoztak; Isten fiaivá, a mennyország örökösivé tettek; gyermekeitekkel együtt a templom-és iskolában örök czélotok elérése végett Jézus Krisztus hit- és erkölcstanaira oktatnak; a bünbánat Szentségében a bünadósságtól fölmentenek, Isten haragja és büntetésétől megszabadítanak, s ha oktatásaik és intelmeikre figyeltek, minden bizonynyal a mennyország elnyerésére vezetnek. Ök naponta az áldozat-oltárhoz lépnek, hogy azon Krisztus megváltó halálát vérontás nélkül megújítsák, és végtelen érdemeit mindnyájotoknak megszerezzék; ők szakadatlanul arra ösztönöznek, hogy Jézust a szent áldozatban magatokhoz vevén, ekként a legáldásosabb és legkedvesebb módon vele egyesüljetek. Ha valamely betegségbe estetek, ők készek nappal és éjjel hozzátok jőni. Bár kik legyetek, vagy bár mi testi bajban szenvedjetek, mi sincs, mi őket elhatározni vagy visszatartani képes lenne. Ok hozzátok sietvén, a Szentségek által végtusátokra megerősítenek, ■ hogy Isten békeségében költözzetek át az örökkévalóságba. Papjaitok a szent mise-áldozatban, napi-zsolosmáik- és magán ajtatosságaikban érettetek folyvást imádkoznak, — minden ünnep- és vasárnapon a plébániai misét földi és mennyei boldogságtokért Istennek fölajánlják ; mindig arratörekesznek, hogy a bűnt és gonoszságot elűzzék, az erényt és isteni félelmet pedig megalapítsák és terjeszszék; az élet szenvedésiben rajtatok segítenek, vigasztalnak, és jólétetek fölött veletek együtt örvendenek. Mi méltányosabb tehát és igazságosabb , mint hogy Sz. Pál apostol ezen intését kövessétek: „elismeréssel legyetek azok iránt, kik ti közietek munkálkodnak, és elöljáróitok az Urban, és intenek titeket; egyszersmind túláradó szeretettel viseltessetek irántok az ő munkájokért, s velők békeségben legyetek*) „imádkozván érettök, hogy az Isten igéje terjedjen és megdicsőitessék;2). Hogy ti az Ur szolgáinak készségesen és lelkismeretesen megadjátok azt, mivel nekik tartoztok, jól tudván: „hogy a kik az oltárnak szolgálnak, az oltárról vesznek részt; és kik az evangéliumot hirdetik, az, evangélium után éljenek.“3) Végtére nekgm, a ti főpásztorotoknak, valamint a ti lelkipásztoraitoknak mindabban engedelmeskedjetek, mi lelketek üdvére vonatkozik. Mindenek előtt sértetlenül és tántorithatlanul ragaszkodjatok mindahhoz, a mit Isten kinyilatkoztatott, és az ő csalhatatlan anyaszentegyháza, hogy higyjüb, élőnkbe ad, „mert hit nélkül lehetlen Istennek tetszeni.“4) „De a hit hallásból vagyon , a hallás pedig Krisztus igéje által.“ 5) Krisztusnak ezen igéjét hirdetjük mi nektek; tehát nem embernek, hanem Istennek igéjét. Ennélfogva nem is szabad valami mást tanitani, mint a mit Krisztus tanított, mint a mi az anyaszentegyház által mind e napig a püspökök- és papokra áthagyomá- nyoztatott, és a világ végéig át fog hagyományoztatok És ebben találjuk föl az isteni Megváltó szavának beteljesülését, a ki mondá: „Az ég és föld elmúlnak; de az én igéim el nem múlnak!“6) Krisztus folyvást él és tanít anyaszentegyházában, az egyház Istennek igéjét egységesen hirdeti; és csakis ott leljük föl az egységes anyaszentegyházat, ') Thess. I. L. 5. 12. 13.— 2) Thess. II. L. 3. 1. — 3) Kor. I. L. 9. 13. 14. — 4) Zsid. L. 11. 6. - 5) Kom. L. 10. 17. — 6) Luk. 21. 33.
