Circulares litterae dioecesanae a 16-a maji-31-am decembris 1867. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor
Simor János
3 előmozdittatott, és mindaz, ami a czélhoz vezet, felhasználtatott-e, hogy az egy szükséges — a halhatatlan lélek örök üdve — eléressék. Isten kegyelmével soha sem feledkezendem meg az Apostol intéséről: „jót tenni és adakozni, mert ilyen áldozatok tetszenek az Istennek.“ ’) A szegények és szükölködőkre kiváló gondomat fordítani; s e megyében —■ az élet sokféle bajainak megszüntetése- és enyhítésére, s a kér. művelődés és előhaladásnak Istentől helyeselt kielégitésére fönnálló intézeteket, amennyire tőlem függ, nemcsak föntar- tani, hanem lehetőképen előmozdítani és szaporítani is fogom. Fontos feladatomul tekintendőm, panaszaitokat és kérelmeiteket készségesen meghallgatni, s mint lelki bírótok és atyátok, mint tanácsadótok és gyámolotok nektek segítségül lenni. II. Ha pedig közietek Isten segélyével ekképen élni és működni fogok, akkor ti sem mulasztandjátok el mindazon kötelmeket beteljesíteni, melyekkel szent vallásunk szerint irányomban, a ti főpásztorotok, és a papok, mint a lelkipásztorkodásbani segédeim iránt tartoztok. Ti tudjátok, hogy mi Istennek küldöttei vagyunk, Krisztusnak szava szerint : „A mint engem küldött az Atya, én is küldelek titeket.“ 2) Mi e földön Isten helyettesei vagyunk, mert az ő nevében és az ő megbízásából hirdetjük az evangéliumot; végezzük a legszentebb mise-áldozatot; kezeljük és kiszolgáltatjuk a szentségeket, s megteszszük mindazon intézkedéseket, hogy az emberek a megváltás gyümölcseiben részesüljenek. „Krisztus helyett járunk tehát követségben, úgy mintáz Isten intvén mi általunk;“3) az ember tehát úgy tekintsen minket, „mint Krisztus szolgáit, és az Isten titkainak sáfárait.“4) Ennélfogva a hívek mindenkor és mindenütt őszinte tisztelettel viseltetnek papjaik iránt, megemlékezvén Istennek ezen intéséről: „Teljes lelkedből féljed az Urat, és tiszteld az ő papjait.“5) Ne csatlakozzatok tehát azon elfajult emberekhez, sőt inkább kerüljétek őket, kik megvetik a papokat, minden tettüket, minden léptök- és nyomukat gyűlöletes szándékkal birálgatják, álnokul sok roszat fognak rájok, sőt őket utón útfélen ki is gúnyolják. Hidjétek el, ezen emberek az Istent és az ő fölkentjét megvetik és szidalmazzák, mert az Ur Jézus bizonyltja: „A ki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, ki engem küldött.“ 6) A papok emberek, s mint ilyenek hibázhatnak, egyesek mélyen is sülyedhetnek; de az áldozári méltóságot, melyet egyszer már bírnak, még a rósz papokban is tisztelnetek kell. Ebben maga Jézus Krisztus járt példával előttünk. Jól ismerte ő az áruló Judásnak gonosz terveit, őt mégis kímélettel, szelídség- és békével tűrte, hogy szent Ambrus szerint, még e gonosztevőben is a papi jelleget tiszteletben tartsa. A nagy Konstantin Császár mondá egykor: „Ha a papot valamikor hibázni látnám, hibáját legkevesbbé sem fognám felfödözni, hanem a hibázót inkább császári palástommal takarnám be, hogy az emberek rajta a vallás kárára meg ne botránkozzanak.“ >) Zsid. L. 13. 16. — 2) Ján. 20. 21. — 3) Kor. H. Lev. 5. 20. — 4) Kor. I. L. 4, 1.— *) Sir. 7. 31. - 6) Luk. 10. 16.
