Circulares litterae dioecesanae a 16-a maji-31-am decembris 1867. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor

Simor János

SIMOR JÁNOS,

Isten irgalmából s az apostoli sz. szék kegyelméből esztergami érsek, az apostoli sz. szék született követe, Magyarország Ilerczeg-Primása, fő- és titkos kanczellárja, ö Cs. Kir. Apóst. Felsége valóságos belső titkos tanácsosa, a nagyin, hétszemélyes tábla közli irája, Esztergám vármegye örökös és valóságos főispánja, a magyar akadémia igazgató tagja, hittudor, Róma városának nemes polgára stb.

Az esztergami érseki főegyházmegye minden Híveinek üdvöt és

áldást az Urban!

„Kegyelem nektek e’s békésiig Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.“

Kol. L. 1. 3.

Ha á megmérhetlen felelősséget meggondolom, melyet a püspöki hivatal a papnak vállaira tesz; ha a püspöki méltóság által követelt tökély fokáról elmélkedem; ha a kötelmek azon tág körére pillantok, melyeknek beteljesítése az Apostolok utódának feladatul jutott; végtére, ha a roppant terjedelmű és népességit esztergám-érseki megye határin széttekintek, melynek kormányát most vezetnem kell; nagy félelem ragadja meg egész valómat, azon nagy napot tekintve, melyen majd az igazságos és szent Istennek számot adandók mindazon lelkekért, melyeknek az örök üdvhezi vezetését gyönge erőmre bizta ; ekkor lelkem mélyében megrendülve, felfogom indokaikban ama nagy és szent férfiakat, kik a püspöki hivatal elfogadásától visszarettentek: egy sz. Cypriánt, ki magát elrejti, midőn őt karthagói püspöknek kinevezni akarják; egy sz. Athanaziust, ki megfutamodik, mert szent Sándor őt Alexandriába utódául tűzte ki; egy aranyszáju sz. Jánost, ki a főpásztori hivatalt, csak kényszernek engedve, fogadja el; egy sz. Ágostont, ki a városokat, melyekben a főpásztori szék megürült, azon félelemből elkerüli, hogy a püspöki választás az ő személyére ne essék.

Elmémnek ily elmélkedések által okozott nyugtalansága, és szivemnek szorongása közt, lelkem azon körülményben találja fel megnyugvását, hogy én az esztergám -érseki széknek leroskasztó terhei, a Magyarország Prímásának nagy felelősséggel járó, s magasztos méltósága után soha egy gondolattal sem törekedtem, azt soha egy szóval sem kerestem ; hanem ezen egyházi méltóságot csakis magasb végzések irányzata- és határoza-