Circulares 1850-1864, Joannes bapt. Scitovszky de Nagykér, Archi-episcopus Strigoniensis, Regni Hungariae Primas

1860

'.-■V ■- 5 erőt képviselnek, de. ezeknek a külön utakon járó s nem mindig lelkipásztori gondozással foglalkozó intézményeknek áldásaiban inkább az anyagilag tehetősebb, a jobb előmeneteld, a hazulról erkölcsileg fogékonyabb ifjak szoktak részesedni, mig a mindennapi megélhetés nehézségeivel küzdő, az élet mostohaságaitól elgyötört s lelkileg elhanyagolt ifjak sokadalma nélkülözi azt az emelkedettebb lelkiatyai légkört, amely a természetfeletti élet kifejtéséhez szükséges. Azt is készségesen elismerjük, hogy egyetemünk nagynevű hitszónoka, akinek himeve az ország határain is túlterjed, igaz odaadással és tartós sikerrel munkálkodik a lelkek üdvén. De bármilyen tisztelettel és nagyrabecsüléssel viseltetünk magasztos küldetése iránt, sajnálattal kell bevalla- nunk, hogy hitszónoki minőségében inkább a nagyközönség és a rádió hallgatóságának népszerű nevelője, mint az egyetemi ifjúságé. A közönség fokozatos térfoglalása az egyetemi templomban az egyetemi hallgatóknak lassú kiválását vonta maga után, akik az egyetemi hitszónoklatot ma már nem tekintik saját eminens érdeküknek. Ezen nem lehet csodálkozni. Az ifjúság mindig jobban érzi magát zárt körben, bajtársi egyesületben: ilyen bizalmas környezetben szívesebben tesz eleget vallási kötelességének s fésztélenebbül járul a szent áldozáshoz, feltéve, hogy az egyetemi istentisztelet ideje nem töri ketté vasárnap délelőtti munkaszünetét, amint ez ma van szokásban. Ehhez járul, hogy az ifjúságnak különleges, a közönségtől merőben eltérő lelki problémái vannak, amelyekre a hitszónok heterogen hallgatósága miatt nem tud kellő nycmatékkal kitérni.

2.) Az egyetemi lelkipásztori állás megszervezésével legjobban közelítenénk meg a nagynevű alapitó intencióit, akit a tudományegyetem életbehivására két gondolat ösztönzött: a katholikus hitélet fellendítése és a nemzeti öntudat kiépítése. Ezt igazolják az alapitó oklevél következő szavai, amelyeknek értelme elhalványult ugyan az idők folyamán, de amelyeknek tartalmával ma is tele kell szivnunk magunkat, ha azt akarjuk, hogy Pázmány nemzetépitő hagyatéka meg nem inogjon, hogy az Alma Mater-ben szerzett művelődés ne legyen száraz könyvéletet élő kultúra, hanem lelki embereket, boldog családapákat és áldozatos magyarokat nevelő életforrás: "Saepe nobiscum anxie expendentes, qua rationo et catholicam religionem in Hungária propagare et nobilissimae gentis Hungaricae consulere possemus...” (Midőn gyak-