Circulares 1850-1864, Joannes bapt. Scitovszky de Nagykér, Archi-episcopus Strigoniensis, Regni Hungariae Primas

1860

hű ragaszkodásunk, jobbágyi bizodalmunk es törvényes engedelmességünk által (igyekezzünk közremunkálni, hogy a megkezdett nagy müvet koronájának ékességére, nemzetünk boldogitására sikerrel bevégezhesse. — Egyetértés a kis ügyeket neveli, a viszálkodás a legnagyobbakat is megdönti.

Méltó hálával tartozunk azon honfiaknak is, kik ügyeink mellett alaposan és lelkesen fölszólaltak, kik a királyi akarat végrehajtásával ernyedetlen buzgalommal fáradoztak. Nem kételkedem, irányukban azon nyilatkozatot tenni, hogy nem saját, hanem egyedül hazájuk hasznát keresték; egykor pedig a történelem lapjain tündöklőm fognak neveik.

Mivel pedig nincs oly szent és üdvös ügy, mellynek ellenei ne találtatnának, mitsem várhatunk egyebet, minthogy a királyilag visszaadott alkotmány ellen is némelyek fölszólalhatnak; de az olyanoknak szavaik megne tántorítsanak benneteket; mert a teendők sokasága s nagyvolta miatt egy tökéletes átalakulás rögtön nem hajtható végre. Ámbár pedig nemzetünk dicsőségére igazsággal elmondhatjuk, hogy a nemesség eljárása a nem nemesek irányában méltányos, s áltáljában atyáskodó vala; mindazáltal hogy a kor igényei s nép kivánatai kielégíttessenek, elhatározott akaratja Felséges Urunknak, hogy a törvényhozásba a honfiak által kidolgozandó és általa helybenhagyandó mód szerint a nép is befolyjon, úgy nem kiilömben biztosítja legkegyelmesebben hu alattvalóit arról is, hogy ezentúl meghagyatik mindazon szabadalmak és kiváltságok élvezetében, melyekben az 1848-iki törvény őket részesítette; és azért például a robot, vagy tized behozatalától tartani nem egyéb lenne hiú rémnél, alaptalan félelemnél.

Ezeket akartam veletek tudatni, kedves Hiveim! hogy az alkotmány visszaállításából eredett örömötök teljes legyen; hogy a törvényes engedelmesség kölcsönös bizalom, békés együttlét és a jó rend megtartása által a magyar nemzet dicsőségét épen tartani és megőrizni el ne mulasszátok; hogy a magyarnak jelleme, melynél fogva a különféle nyelvű polgárokkal legszebb egyetértésben élt, köztetek is sértetlen és szeny nélkül maradjon; hogy az ál- nok ámitások és alaptalan Ígéretek ellen magatokat óvjátok; hogy Isten előtt feddhetetlenek legyetek, a világ előtt pedig, melynek szemei különösen jelenleg rajtatok csiiggnek a nemzetnek becsületét megőrizzéték.

Én pedig valamint eddig, úgy ezután is Istenem és egyházam után egyedül nektek, egyedül Hazámnak akarok élni, a ti boldogságtok az enyim is, a ti veszedelmetek az enyim is. Nem is szünök meg kérni az irgalmasság Atyját, hogy gondviselése őrködjék felettetek, és maradékaitokon egész a világ végezetéig; hogy Isten a magyarnak gondviselő atyja, a magyar pedig Istennek engedelmes fia maradjon mindég; hogy a szeplőtelen Szűz, édes Nagyasszonyunk oltalma soha se távozzék rólatok; hogy azon Szentek, kiket e magyar föld szült, oltalmatok és védőitek legyenek mindenkor. Szent Isten! nézz le mennyei dicsőséged székébül e Honnak Királyára s minden lakóira, — hogy mit tőled esedezve kérünk, azt hathatósan szivünk megnyugtatására élvezhessük! — Ennek jeléül adom főpapi áldásomat mindnyájatokra — az Atyának és Fiúnak, és Szentlélek Istennek nevében. Ámen.

Kelt Esztergomban, October hó 24-ikén 1860.

János m. k. Bibornok-Primás.