Circulares 1850-1864, Joannes bapt. Scitovszky de Nagykér, Archi-episcopus Strigoniensis, Regni Hungariae Primas
1857
3014. Sz. A magyar sohasem tévesztő szeme elől, hogy első apostoli királya által országával együtt a Bolclogságos Szűz oltalmába ajánltatott, azért magát Mária örökségének, honát pedig Mária országának kitünőleg szerette nevezni. A szent szűz iránti vallásos kegyelet s fiúi ragaszkodás az atyákról legdrágább örökség gyanánt szállott át a fiakra* Ezen ájtatosságot a sz. szűz iránt minden módon búzgolkodott tanúsítani. Mivel pedig az ájtatosság ott gyulád lángra leghamarabb, hol szembetűnők a kegyelmek, mellyeket Isten anyjának esedezése hozott az emberiségre; örömmel zarándokoskodtak őseink különösen a Bol- dogságos szűz Mária-Czéli képéhez, mellynek tisztelete olly gyorsan terjedett, mivel Istennek kegyelmei ott gyakoriak valának* Az őszinte tisztelet tényekben mutatkozik. Még ma is tisztelettel mutatják a szent emlékeket, mellyeket fejedelmeink, nagyaink és őseink a kegyelemkép előtt Máriának — s ez által Istennek felajánlottak. — Még ma is a jámbor atyáknak még el nem korcsosodott fiai csak elérzékenyiilve térnek vissza Mária-Czelből! Örökre nevezetes marad azon nagyszerű körmenet (processio), mellyet he rezeg Esz- terházy Miklós, Nádor 1691. évben rendezett, és szinte Eszterházy Miklós, tinniai fölszentelt püspök augustus 27-én Mária-Czelbe ünnepélyesen bevezetett, hálát adandók Istennek azon sokáig kért kegyelemért, mellynél fogva édes hazánkat a török iga alól fölszabadította. Ezen körmenetben a nemességből 230 férfi és 100 nő vett részt; az egésznek száma pedig 8765-re rúgott. Ezen példának utánzására különösen ébreszthet minket a jelen év, mellyben ama kegyelemkép tiszteletének hét százados emléke ünnepeltetik. Valóban nem csak Nagyasszonyunk, de őseink iránt is érzéketlenek lennénk, ha az ő tiszteletére s őseink emlékének megújítására ez által tulajdon buzgóságunk felébresztésére is ezen szép alkalmat elhanyagolnék. Vagy talán olly boldog hazánk, hogy mi sem nyom, mellynek enyhítéséért az Isten anyjának közbenjárását kikérjük!? — Deus nos omnia habere vo 1 uit per Mariam, úgy mond sz. Bernárd, következőleg: Ad Mariam, ad Cell ensem properemus Virginem! Miért is a magyarhon főegyházának székéből örömmel s egyszermind bizodalommal intézem szavamat mindazokhoz, kik Mária országának polgárai, hogy dicső származásukat, s az Isten anya iránti vonzódásukat ekkép is tanúsítani siessenek. Jövő September hó 3-án reggel megindítom a körmenetet Pozsonyból, mellyet ugyan azon hó 7-én dél tájban személyesen akarok bevezetni a szent helyre. — Mindent elkövetek, hogy az alkalmazásban, sőt a kik állásuk és tehetségüknél fogva lehetséges kényelmet is igényelnek, az ellátásban rövidséget ne szenvedjenek. Kinek koruk, foglalkozásuk meg nem engedi, hogy a többi résszel hosszabb utat tegyenek, örömmel látom őket, ha az utolsó állomáson magokat hozzánk csatolják. E végett illendően ezennel megkeresek minden Ns családot — minden városnak és falunak plébánosait, hogy a Mária-Czelbe zarándokoskodóknak, (mennyire lehet) áltáljában számát — ~ azok közül az egyháziakat — és főbb nemes származásunkat névszerint — (ezen czim alatt: A prímási Irodának -—Esztergomban) megküldjék. Mivel pedig e felhívás a „Religió és katholikus néplap“ — utján kihirdeti étik, személyes meghívást senki se igényeljen. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme és szent anyjának óltahna legyen mindnyájunkkal. Kelt Esztergomban, 1857-ki év Julius hó 16-ik napján. i a .V —V- ^
