Circulares 1850-1864, Joannes bapt. Scitovszky de Nagykér, Archi-episcopus Strigoniensis, Regni Hungariae Primas
1860
r- 3 A SZENT IHRE SZENÁTUS FELIRATA KÉT EGYETEMI KÁPLÁN- SAG MEGSZERVEZÉSE TÁRGYÁBAN. (ütolsó plenáris ülésünk felhatalmazásából a vakáció folyamán a következő memorandumot intéztük az Illetékes magas Tényezőkhöz. Az ügy' érdemi állásáról gyűlésünkön tájékoztatjuk tagjainkat.-) n Folyó évi május hó 12-én volt 300-ik évfordulója annale a korszakot alkotó eseménynek, hogy Pázmány Péter, a magyar katholicizmus egyik legnagyobb főpapja és biboros Cicerója, fejedelmi adományával megalapította’az azóta róla elnevezett királyi magyar tudományegyetemet. A viharvert padsorokból kikerült papok, jogászok, tanárok és orvosok ezrei mély tisztelettel és hálás kegyelettel tekintenek lelkűk Alma Mater-ére, amely az ezeréves keresztény magyar géniusz nemes tanításaival készítette el ókét magasztos élethivatásukra, hogy hazájuknak javára és a kulturemberi- ség dicsőségére szolgáljanak. A honi társadalom számottevő tényezői méltó elismeréssel, a külföldi tudományosság előkelőségei osztatlan lelkesedéssel vesznek részt a nemzet legelső kultúrintézményének jubiláló ünnepségében. Ez az ünnepi hangulat és mélységes hálaérzés inspirál bennünket is, a Szent Imre Szenátus tagjait, az Alma Materből számvrakelt öreg diákokat, midőn azon alázatos kérelemmel fordulunk a tudományegyetem illetékes hatóságaihoz, hogy a kath. egyetemi polgárok lelkipásztori gondozása végett az egyetemi költségvetés terhére két egyetemi káplánságot szervezni kegyeskedjenek. Tiszteletteljes kezdeményezésünkkel azon hő kívánságunknak óhajiunk szerény kifejezést adni, hogy a jubileum ne legyen pusztán hivatalos ünneplés, az egyetem külső köntösének megujitása, egykét tudományos, vagy'jóléti intézménnyel való bővítése, hanem olyan fordulópont, amely a dicső múltból a gyászos jelenen át egy szebb jövőben tekint, amely mélyen belenyúl a jövendő egyetemi polgárok lelki életébe, sürgetve az ifjúkor boldogabb életfornáját, illetve ennek leghivatottabb tényezőjét, az egyetemi lelki atvaság intézményét, amelynek indításait és buzdításait vallás-erkölcsi énünk kibontakozásának forrongó éveiben sajnálattal nélkülöztük. Közérdekű kérésünket a következőkkel indokoljuk:
