Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1935.
II.
9 nak.“1) Ez nem pogány szolgasága a feleségnek, s nem az a felfogás, mintha a nő kénytelen volna a férj minden szeszélyét kielégíteni, hanem a legfönségesebb értelemben vett hitvesi méltóság, mert alig képzelhető nagyobb disz az asszony számára, mintha az mondatik, hogy a férfi úgy feje a feleségnek, mint Krisztus az egyháznak. Mert amint Krisztus az egyháznak feje nem zsarnokságban és igazságtalanságban, hanem az 0 fejedelmi joga csupa jóság, segítő kézség és erő, úgy a keresztény hitves a férfi vezetése alatt az isteni rendelést megismerve szintén védve van mindazoktól a kicsinyeskedésektől és bántó önzésektől, melyek az otthont nem egyszer pokollá változtatják. Ha megértenék a hitvestársak, hogy Isten nevében léptek frigyre, s hogy az ő tervének kölcsönös egyetértéssel megvalósítására tettek szent fogadást s hogy a családi otthon nem csak megélhetés forrása vagy szórakozási hely, hanem a szó szoros értelmében Isten szent temploma, melynek falait természetfölötti ihlet alapozza és kegyelem építi s hogy abban mindkét hitvestársnak valósággal papi szolgálatot kell teljesíteni, mely lehet nem egyszer áldozatos és türelmet igénylő de mindig szent: akkor a sok félreértés és kölcsönös gyötrelem, mely csak a kishitűségnek sőt legtöbb esetben hitetlenségnek gyümölcse, megszűnnék s a hitvesi köteles- ségteljesités — de boldogság is — gyarapodnék. Az apostol azonban nemcsak az asz- szonyoknak mond figyelmeztető szót otthoni maguktartására nézve, de a férjeknek is fölállítja a szabályt, melynek betartása mellett sok családi tragédia kiküszöbölhető s a szivek egysége helyreállítható volna: „Férjek szeressétek feleség te két — írja Sz. Pál az efezusiak- hoz irt levelében — amint Krisztus is szerette az egyházat és Önmagát adta érette, hogy megszentelje és megtisztítsa.“2) Mily más szeretet ez, mint az a sokszor bajtszerző szenvedélye a férjeknek, mellyel szerelemből zsarnokaivá lesznek hitveseinek. Az apostol arról a szeretetről szól, amelyről máshelyről azt mondja, hogy „türelmes, nyájas, nem féltékeny, nem cselekszik rosszat, nem keresi csak a magáét, nem gerjed haragra, de együtt örvend az igazsággal, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.“1) Mily kívánatos volna, hogy a keresztény férjek Sz. Pál apostol e figyelmeztetést megszívleljék s levelét, melyben az igaz szeretetről oly fölséges himnuszt zeng, minél többször elolvassák. De persze nem elég a szép igazságot elolvasni, hanem imádkozó lélekkel annak értelmét minden keresztény férfinek leikébe kell zárni s megérteni, hogy szenvedélyein uralkodni, a feleséggel szemben kíméletesnek és türelmesnek lenni s a családfő tisztét emelkedett lélekkel komolyan és méltóságteljesen betölteni bizonyítéka mindenki keresztény voltának s nem a saját akaratának és tetszésének minden körülmények között érvényesítése, ami az önzésnek és alacsony gondolkodásnak jele. Ha a férfiak Sz. Pál apostol szerint szeretnék feleségüket s ép úgy, mint az asszonyok ráeszmélnének a családi otthon templomjellegére, akkor nem volna annyi panasz, annyi kettétört boldogság, s a hitvesi hűség által ihletett családi béke a társadalmi és általános emberi békének volna hordozója. Ahol az asszony úgy szolgája az urának, mint az egyház Krisztus Urunknak — szent odaadással, hit által su- gallt és ihletett gyengédségben — s a férj úgy szereti feleségét, amint Krisztus szereti az ő egyházát és önmagát adta érette, ott a földi élettel járó nehézségek és nélkülözések nem fogják a hitvestársak hűségét és boldogságát tönkretenni. És a házaspár boldogságát nem csak a földi javakban hanem a lélek gazdagságában és kiáradásában keresvén, a szükségben és nélkülözésben sem lesz boldogtalan, mert ha mindazt elvesztenék is, amit e földi élet jólétben kínál, mégis megőrizik azt, ami legboldogitóbb kincsük, lelkűk kimeríthetetlen gazdagságát és szivüknek minden múlandó értéknél drágább jóságát. Fájdalmas dolog látni, hogy anyagi javak pusztulása mennyi család romlását és mennyi házassági frigy bomlását okozza. Ez mind azért van, mert a keresztény hitvesek is megfeledkeztek az alapvető isteni törvényről : „ keressétek előbb Isten országát és az 0 igazságát és a többi mind !) EL V. 22. 2) Ef. V. 25. !) I. Kor. XIII. 4.-5.
