Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1935.

I.

4

mind ennek, mind a múlt évi III. számú körlevélben közölt 69.030/1934. VKM. számú rendeletnek szigorú megtartására, mert az ezen rendeletek ellenére megválasztottaknak nem utaltatik ki az államsegély.

Külön felhívom az illetékesek figyelmét a kisegítő tanító elnevezésnek a rendeletben foglalt meghatározására. Kisegítő tanító más, mint helyettes tanító, s a rendelet az utóbbiaknak nem ad előnyt.

Egyben elrendelem, hogy jövőben a kisegítő tanítók alkalmazása épen oly alakiságok mellett történjék, mint a többieké, vagyis szabályszerű képviselőtestületi választással és egyházhatósági jóváhagyással.

A miniszteri rendelet a következő: „69.500—1934. VI. ü. o. szám.— Hivatali elődöm 1928. évi 16.347/sz. iratával felkérte a Főtiszt. Egyházi Főhatóságot, hogy az államháztartás terheinek apasztása érdekében az államsegélyes nem állami elemi iskolai tanítói állások betöltésénél a létszámcsökkentések során nyugdíjazott tanítóknak elsőbbségét biztosítani méltóztassék.

Nem ugyan állampénzügyi, hanem méltányossági szempontok megokolttá teszik, hogy tanitóválasztások alkalmával azonos elbírálás alá essenek azok a kisegítő tanítók is, akik legalább egy esztendei eredményes működést igazolnak.

A súlyos gazdasági és pénzügyi viszonyok ugyanis mind az iskolafenntartókra, mind pedig az államkincstárra nézve lehetetlenné teszik az uj tanítói állásoknak szervezését, még abban az esetben is, ha erre a tanulók nagy száma miatt égető szükség is van. Ily meg nem szervezett állásokon alkalmaztatnak ezek a kisegítő tanítók, évenkénti megbízatás alapján, 10 hóra terjedő gyakornoki díjazás mellett, de akárminő rátermettséggel, buzgalommal látják is el tisztüket, egyáltalában nincs kilátásuk a végkielégítésre, illetve előlépésre.

Fölötte méltányos tehát, hogy megszervezett államsegélyes tanítói állások betöltése alkalmával ezeknek a kipróbált kisegítő tanítóknak is elsőbbség biz- tosittassék minden kezdő tanerővel szemben.

Ez alapon és a korábbi intézkedéseknek megfelelően kívánatosnak és indokoltnak tartom, hogy elsőbbségben ré- szesittessenek mindenekfölött.

1. a létszámcsökkentések során nyugdíjazott tanítók, akiknek egyébként a létszámapasztási törvények is elsőbbséget biztosítanak, föltéve, hogy nyugdíjaztatásuk vagy B-listára helyeztetésük előtt jogerős fegyelmi büntetésben nem részesültek, vagy ha igen, ez a büntetésük később töröltetett minősítési táblázatukból.

2. Megfelelő nyugdíjas tanerő híján azok a kisegítő tanítók, akik legalább egy esztendei eredményes szolgálatot igazolnak.

3. Sem az 1., sem a 2. pontban felsoroltak ne tekintessenek mellőzettekül, ha olyan tanító alkalmaztatik, aki megszervezett álláson működik máris, akár rendes, akár segédtanítói minőségben.

4. Ellenben kezdő tanerő csak abban az esetben alkalmaztassék, ha az állásra pályázók között nincs sem megfelelő nyugdíjazott, sem pedig legalább egy évi eredményes szolgálatot igazoló kisegítő tanító.

5. Kántortanitói állás betöltésénél mind a nyugdíjas, mind a kisegítő tanító mellőzhető, ha kántori képesítése nincs.

Ennek az elsőbbségi sorrendnek érvényesítése céljából megújítom hivatali elődömnek idézett iratában foglalt óhajtást. Van szerencsém felkérni : méltóztassék intézkedni, hogy a) a megüresedett állásokra a pályázati hirdetmény mindenik tanítónak könnyen hozzáférhető tanügyi folyóiratban, lehetőleg a „Néptanítók Lapjá“-ban is tétessék közzé; b) a pályázati kérvények benyújtására megfelelő — a pályázati hirdetmény megjelenésétől számított legalább három heti — határidő állapíttassák meg; c) a pályázati hirdetményben is kitétessék, hogy az állás betöltésénél a nyugdíjas tanerők és a legalább egy évi eredményes szolgálatot igazoló kisegítő tanítók előnyben részesülnek.

Tisztelettel megjegyzem, hogy a választásoknak az 1907. évi XXVII. t. c, 21. §-a alapján itteni részről történő jóváhagyása alkalmával a legmesszebbmenő gondossággal fogom vizsgálat tárgyává tenni a történt állás-betöltése-