Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1932.
I.
3 66. sz Egyházközségi adókivetés jogos voltáról VKM. döntése. Elvi jelentőségére való tekintettel, de közérdekű voltánál fogva is közzéteszem a m kir. kultuszminisztérium 1931. évi nov. hó 9-én 119—2/610—931. sz. a. hozott véghatározatát, amely megfelel arra a kérdésre: hogy vájjon az egyházközségeknek törvényben biztosított joguk-e az egyházi adó kivetése ? „Tárgyalván N. N. budapesti róm. kath. vallásu lakos fellebbezését a Budapesti Róm. Kath. Egyházközségek Központi Tanácsának 1930. évi október hó 9-én 95/930. kpt. szóm alatt hozott s fellebbezőt a terhére illetékes budapesti egyházközségi adó megfizetésére kötelező határozata ellen, a fellebezést elutasítom s a fenti határozatot jóváhagyom. Indokok: A fellebbező nem az adókivetés mérvét, hanem az adókivetés jogosságát vitatja azon az alapon, hogy „nincs olyan állami törvényünk, sem olyan törvényes felhatalmazás, mely a róm. kath. egyházat vagy annak bármely szervezetét adókivetéssel ruházza fel.“ A fellebbezőnek ez az ellenvetése nem felel meg a tényállásnak, sem a jogi helyzetnek. Az egyházi adóztatásnak kónonjogi alapja az, hogy a róm. kath. egyház „tökéletes“ társaság, melynek saját céljai elérésére minden szükséges joga megvan. Mivel az egyháznak anyagi eszközökre is szüksége van, hogy céljait elérhesse, világosan következik ebből, hogy azoknak megszerzéséhez is joga van. Az egyházi törvénykönyv ezt a jogot több kánonban (1355, 1410, 1482, 1496, 1504, 1505, 1507) kodifikálja. A magyar állam törvényeiben a róm. kath. egyházat mint önálló tökéletes társaságot mindig elismerte s ezzel az egyháznak önadóztatási jogát nemcsak hallgatólagosan, hanem később jogszokások és kifejezett jogszabályok utján tudomásul vette, aminthogy nem vitás, hogy a magyar állam az egyházjogot jogforrásként mindig elismerte és elismeri valameddig az az állami törvényekkel nem ellenkezik. Szent István törvénykönyvében (II. I. II. c. 2 art.) az egyháznak ezt a jogát e szavakkal ismeri el: „Episcopi habeant potestatem rés ecclesiasticas providere, regere, gubernare atque dispensare secundum canonum auctoritatem.“ Az egyház ezt a jogát az állam tudomásával, beleegyezésével és jogi támogatásával mindig gyakorolta. A párbér, deputaium, melyet a hivek évszázadok óta fizettek az egyházi személyzetnek s melynek behajtásához az állam jogsegélyt nyújtott s nyújt is, nem más, mint az egyházi önadóztatásnak bizonyos módja, amelyre az igazsógügymi- niszter urnák 72.534 929. I. M. II. sz. alatt a pénzügyminiszterhez intézett átirata szerint is rá lehet építeni az egyház adóztatási jogát. Az 1868. XXXVIII. t.-c. 11. §-a tételesen is elismeri az egyház adóztatási jogát az iskolák fenntartására vonatkozóan, amikor igy rendelkezik: „A hitfele- kezetek mindazon községekben, hol híveik laknak, saját erejükből tarthatnak fenn és állíthatnak föl nyilvános népoktatási intézeteket; az ily tanintézetek felállítására és fenntartására híveik anyagi hozzájárulását a saját képviseletük által meghatározandó módon és arányban, amint eddig szokásban volt, ezentúl is igénybe vehetik.“ A törvény tehát a meglevő jogállapotot újra kodifikálja és érvényben hagyja. Az igazsógügyminiszter ur fentidézett átiratában ezt a törvényt is olyan jogi alapnak tekinti, melyből az egyház adóztatási jogára lehet következtetni. Minthogy ez a törvény a népiskolai közoktatás tárgyában hozatott, nem terjeszkedhetett ki arra a jogszokásra, melynek alapján az egyház nemcsak iskolai, hanem felekezeti célra is igénybevette a hivek adóit. A nem kath. felekezetek ezt a kiterjesztett jogot az 1790 1. XXVI. és 1868. IX. törvénycikkekben nyerték meg az államtól. A róm. kath. egyház ezt nem kérte, mert már Szent István törvényeiben megkapta és azóta ellenmondás nélkül állami jogsegéllyel gyakorolta. Eltekintve ezektől a jogtörténeti fejtegetésektől, a m. kir. kormány már több mint tiz esztendeje kifejezetten és tételes intézkedésekkel is elismeri a róm. kath. egyháznak adóztatási jogát. „A budapesti katholikus egyházközségek szabályzatát“, mely a kath. egyház- községek adóztatási jogáról is szól, hivatali elődöm 1920. évi március hó 2-án 18.392 920. A—1. sz. alatt, „A budapesti
