Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1932.
I.
5 68. sz. Az áldozható patina kezelése. 69- sz. Szerzetesek és szerzetes nők gyűjtés« Minthogy egyesegyedül az egyházi hatóságok jogosultak és képesek ilyen kérelmeket az egyházmegyei érdekek és szükségletek figyelembevétele mellett igazságosan és méltányosan mérlegelni s kedvező elintézést vagy elutasítást javasolni, van szerencsém tisztelettel felkérni Excellentiádat, méltóztassék nyomatékosan figyelmeztetni a joghatósága alá tartozó lelkészeket, hogy ilyen ügyekben kizárólag az egyházi hatóságok utján forduljanak hozzám.“ * Mivel az áldoztató patina használata tekintetében sokak részéről az az aggodalom merült fel, hogy a hívők kezébe nem adható, kérdést intéztek a S. Congr. R.-hoz, amely kijelentette, hogy ha a patinát a ministráns vagy az egyházfi tartja, az is megfelel a rendelkezés szellemének és a Kongregáció szándékának. Helyeselhető tehát az a sok helyen bevezetett szokás, hogy a patina kezelése fehér keztyüs oltárszolgára (esetleg sekrestyésre) bízassák. Megjegyezni kívánom itt, hogy a patinát nem szabad az oltáron hevertetni, hanem mise közben erős vászon- vagy szarvasbőr burzában kell tartani, egyébként pedig a sekrestyében őrzendő. * A folyó évi október hó 14-én megtartott püspökkari konferencia határozatá- ; nak megfelelően figyelmeztetem a Tdő Papságot, hogy a szerzetesek és szerzetesnők alamizsna-gyűjtései tekintetében szorosan betartandók az egyházjogi törvénykönyv ide szóló 621—624. canonjai. Ezek értelmében az alapitásszerüen és kifejezetten kolduló szerzetek azon egyházmegyében, amelynek területén rendházuk van, saját rendi elöljáróságuk engedélyével gyűjthetnek; ahhoz, hogy más egyházmegye területén gyüjthessenek, az illető egyházmegye Ordinariusának írásos engedélye szükséges. Az összes más iuris pontificii Congregatiók szerzeteseinek és szerzetesnőinek gyűjtéséhez az Apostoli Szentszéktől nyert különleges privilégium és a helyi Ordinarius írásos engedélye szükséges, hacsak a pápai privilégium máskép nem rendelkezik. A iuris dioece- sani Congregatiók szerzeteseinek és szerzetesnőinek a gyűjtéséhez úgy azon Ordinariusnak, akinek területén rendházuk fekszik, mint azon egyházmegye főpásztorának írásos engedélye szükséges, akinek területén a gyűjtést eszközölni akarják. A lelkipásztorok tehát a gyűjtés céljából jelentkező szerzetesektől és szerzetesnőktől kívánják elő az egyházhatósági engedélyt és csak az esetben engedjék meg híveik között a gyűjtést, ha szabályszerű egyházhatósági engedéllyel el vannak látva. E ponton csak a már érintett egy kivétel van, t. i. a kifejezetten kolduló szerzetek rendházuk egyházmegyéjében történő gyűjtése, amely az illető rend elöljárójának engedélye alapján megengedett. * Ezennel felhívom a plébánosokat, helyi lelkészeket, szóval mindazokat, kik anyakönyvek vezetésére kötelezettek és jogosultak, tehát a szerzetesek által gondozott plébániák adminisztrátorait is, hogy az anyakönyveket fokozott gondossággal őrizzék. Az 1826. évi, január hó 17-iki királyi rendelet értelmében az anyakönyvek másodpéldányai az egyházi főhatóságnak is megküldendők voltak, az 1827. évi, XXII. t.-cikk alapján pedig az illetékes törvényhatóság levéltárának is. Ezekről az évekről tehát már kettő, sőt három példányban vannak meg az anyakönyvek, de az 1827. év előtti anyakönyvek csak egy példányban vannak meg és pedig csak az illető plébániákon. Felmerült a terv, hogy ezek bevonassanak az egyházmegyei központi levéltárba, de viszont az egy helyen levő anyakönyveket a legszorgosabb őrzés mellett is nagyobb veszedelem fenyegeti, pl. — tűzvész alkalmával, — mintha az egyes plébániákon vannak elszórtan. A nagymélt. püspöki kar legutóbbi konferenciáján maga is foglalkozott a régi plébániai anyakönyvek fokozottabb védelmének fontos ügyével. Ennek alapján felhívom az illetékes lelkészeket, hogy a régi anyakönyvek épségben tartásáról és megőrzéséről különös figyelemmel gondoskodjanak s mivel több ízben nehézségeknek lett szülőoka az anyakönyvi kivonatoknak pontatlan kiállítása is, nyomatékosan figyelmeztetem a lelkészkedő Papságot, hogy az anya70- sz. A régi anyakönyvek gondos megőrzése és kezelése.
