Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1932.

III.

16 hozni azt a testvéri egységet, melyért Krisztus Urunk élte utolsó napján oly hőn imádkozott, hogy „mindnyájan egyek legyenek miként az Atya 0 benne s 0 ; az Atyában. “ ’) Ma az ellenség gyűlöletét s a neki szerzett ártalmat hirdetik emberi dicsőség gyanánt, holott Krisztus Urunk parancsa, hogy ellenségeinket is szeres­sük s ezzel bizonyítsuk, hogy gyermekei vagyunk az Atyának, ki mennyekben van. A gyűlölet ugyan rendszerint erő­sebb mint a szeretet, de ma mintha tel­jesen hatalmába kerítette volna a világot. Ember embertársának nem sikerein ör­vend, hanem bajában keresi örömét. S még olyanok is, akik magukat kereszté­nyeknek vallják, sokszor nem képesek leküzdeni lelkűkben az ellenséges indu­latot embertársukkal szemben csak azért, mivel az jobban duslakodik a földi ja­vakban vagy pedig azért, mivel szegé­nyebb vagy alantabb levő mint ő. Már pedig Szent János apostol szava szerint: „Ha valaki azt mondja szeretem az Istent és felebarátját gyűlöli az hazug.“2) S csak ha a kereszténység és Isten szere- tete nem lesz pusztán szép szó ajkunkon, hanem ót fogja járni lelkünket és irányt szab minden tettünknek, amint Krisztus tanította és példájával mutatta, akkor lesz öröm embernek embertársaival együtt élni s fog az Isten szeretetében egybe­forrott egész nép boldogulni. Az Isfen által ihletett felebaróti szere­tet szelleme pedig nemcsak egy népnek gyermekeit fogja egybefüzni, hanem azt az ellenséges indulatot is, mely a világ nemzeteit egymás ellen harcra tüzeli s az öldöklés és pusztítás átkát e földön megörökíti, le fogja győzni. Hiába ta­nácskoznak és hiába töprengenek a legfelvilágosodottabb elmék miként le­hetne a világbékét megteremteni, ha ezt csak papírra irt törvényekkel vagy épen- séggel fegyveres tilalmakkal akarják biz­tosítani, nem fognak célt érni. A lelki és erkölcsi leszerelésre van mindenek előtt szükség s ha ez meglesz, akkor majd lomtárba lehet helyezni az öldöklő fegy­vereket. De amig a világ hatalmasai nem eszmélnek rá, hogy mindannyian egy Atyának gyermekei s egymásnak test­vérei vagyunk, s amig a népek vezetői csak azon töprengenek, hogyan lehet a ') Ján. XVII. 21. 2) I. Ján. IV. 20. szomszéd népnek ártani és bajt szerezni s amig az államok egymásközti viszonyá­ban is az általános önzésből levont kor-r látóit felfogás érvényesül, amely azt súgja, hogy csak a szomszéd nemzet baja saját nemzetünk nagysága s nem engedi, hogy becsületes béke és őszinte meg­egyezés a nemzetek között szolgáltasson mindenkinek igazságot, addig a világ­békéről csak ábrándozni lehet, de annak hajnala messzebb van tőlünk mint bár­mikor is gondoltuk volna. Ne ápoljuk tehát szivünkben Krisztus­ban Szeretett Híveim a gyűlölet szel­lemét, hanem imádkozzunk szünet nélkül, hogy jöjjön el közénk Isten országa, mely szeretet, béke és szent testvériség. Kérjük állhatatosan, hogy mindenek előtt a magunk lelkében éljen mennyei Atyánk szeretetéért embertestvéreink szeretete és a velük szemben való igazság és jóság szelleme. De imádkozzunk sokat azért is, hogy ellenségeink lelkét is megvilá­gítsa az Ur kegyelme s ők is ráeszmél­jenek, hogy csak a jóság kölcsönös gyakorlásában rejlik a világ boldogsága. Ne engedjük, hogy a magunk érdekéhez, javaihoz vagy jogaihoz jobban ragasz- godjunk, mint ahogy Isten törvényének s a kölcsönös igazságnak követelménye azt megengedi, hanem inkább béke- türők, engedékenyek és áldozatosak lé­vén, biztosítsuk Krisztus atyai uralmának s benne az emberek és népek békés boldogságának lehetőségeit e földön. Különösen e böjti szent időben emlé­kezzünk reá, mily áldozatos szeretettel biztosította isteni Üdvözítőnk lelkünk életét, s ahányszor csak emlegetni fogjuk az Ő drága sebeit, szent vére hullását, kereszten fölmagasztalásót, mindannyi­szor értsük meg, hogy e végtelen nagy áldozatok a gyűlölet uralmának meg­töréséért s a békeszeretet és testvéri jóság uralomra jutásáért történtek, és fo­gadjuk meg, hogy Isten szeretetét em­beri jósággal viszonozzuk s azzal bol­dogítjuk a világot. Ámen. Szeged, 1932. Hamvazószerdán. GYULA s. k., püspök. 1702 Juhász István, Szeged

Next

/
Thumbnails
Contents