Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1931.
II.
10 emberek lelki biztonsága és tiszta erkölcse elsikkadt volna. Máskor is voltak nagy válságok, amelyek között az igazság mellett szót emelni nem volt népszerű feladat, s a pápák szent hivatásuk biztos tudatában teljesítették kötelességüket, megvédték az igazságot s fönntartották vele a világ örök reménységét. Számtalanszor hangzott a vád, hogy nem értik meg az időt, amelyben élnek, de ők nem a múló perc, hanem az örökkévalóság számára dolgoznak és áldanak. Amit egyesek, vagy akár tudós iskolák is, mint a boldogulás eszközét Krisztustól eltérő utón kigondoltak és az emberiség közvéleményébe is beoltottak, csakhamar hiú ábrándnak bizonyult, mig az emberi szenvedélyek lecsillapodtával s az erkölcsi látókör tisztultával a pápák csalhatatlan szava által hirdetett hitigazságok és erkölcsi törvények újból és újból örökérvényű tételekként ragyogtak az önmagára eszmélt emberiség erkölcsi egén. Értsük meg Krisztusban szeretett Híveim, hogy az emberiség ma is nagy betegségben sínylődik, mert ha testi egészségét tudós orvosok száz bajjal és veszedelemmel szemben nap-nap után meg is mentik, lelki és erkölcsi épségét a tévedések oly járványai fenyegetik, amelyben a legnagyobb emberi kincsek, az élet komolysága és szentsége, az erények gazdagsága, a kötelesség tudata, az áldozatkészség és hűség s mindazok j a tulajdonságok, melyek a földi életet emberhez igazán méltóvá teszik, mennek veszendőbe. A baj pedig és a veszedelem akkor a legnagyobb, amikor az élet forrása, a családi otthon, fertőzött. S bizonyára nincs köztünk senki, aki nem látná aggodalommal, mint omladoznak a családi otthon ezeréves pillérei. A veszedelem láttára nem elég siránkozni, hanem a baj igazi okára rá kell mutatni s az orvoslás eszközeit bátor készséggel igénybe kell venni. Ezt tette meg Szentatyánk, amikor fölemelte intő és figyelmeztető szavát s amikor Krisztustól rendelt határozottsággal és általa ihletett tekintéllyel hijja föl az egész emberiséget a családi életnek és erkölcsnek Krisztus szerint való megújítására. Az emberi bajokkal együttérző atyai szív rámutat arra is, hogy az anyagi javak méltányosabb elosztásában, a szegények helyzetének könnyítésében, az igazságos munkabér biztosításában, a bajok enyhítésének hathatós eszközei rejlenek. De a baj gyökerét csak lelki életünk megújításával, a vallásos buzgalom újraélesztésével lehet gyógyítani. Ha Istennek ellenálló lelkünket legyőzzük, ha újból buzgón imádkozunk, ha férj és feleség a kölcsönös hűség és kötelességteljesités ihletét újból az Ur oltáránál fogják közösen keresni, ha a családi otthonban a közös imádság újból fel fog hangzani erőt és kitartást esdekelve, s ha a hétköznapi gondolkozást föl fogja váltani az istenes élet, akkor lehet az idő, melyben élnünk kell, gondokkal és veszedelmekkel teli, a nagy világot kint viharok dúlhatják, de az a kis világ, melyben az igazi emberi boldogság fejlődik, békét és örömöt fog kebelébe zárni s benne mindannyian, kik Krisztus utján járnak a mennyei örömök áldását fogják élvezni. Ezzel a meggyőződéssel olvassátok — kérlek szeretettel — Szentatyánk üzenetét, mely abból a szívből fakad, mely e földön az emberek boldogságáért és üdvösségéért a legnagyobb, Krisztustól ihletett, hevülettel dobog, melyre aki hallgat az üdvösség és élet utján jár. S hogy azon minél előbbre juthassatok s rajta éltetek célját szeretteitekkel együtt, kikkel az isteni Gondviselés e földön szent egységbe fűzött, elérhessétek, áldjon meg a Mindenható Ur az t Atya és t Fiú és T Szentlélek. Ámen. * Kelt Szegeden, az Ur 1931. esztendejében, nagyböjt I. vasárnapján. GYULA s. k., püspök. * Ezen körlevél a legközelebbi vasárnapon a szószékről felolvasandó. 348. Juhász István, Szeged
