Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1931.
II.
9 Minő utódok, minő komolysággal és erkölccsel fognak felnövekedni azon tűzhely mellett, melynek szent lángjátlnem hű lelkek kölcsönös ébersége és tisztelete ápolja, hanem könnyelmű szabadossága és ledérsége oltogatja ? És boldogság fog-e áradni abból a frigyből, melyben a felek egymást kölcsönösen feloldva a tisztelet és kegyelet kötelmei alól külön utakon — de melyek egyformán szégyenbe és kárhozatba vezetnek — járnak ? Szabados férjek, jogilag és erkölcsileg emancipált feleségek lerontják azt a szentélyt, melyben az emberiség boldogságának kellene fejlődésnek indulni, de amely a hűség kötelékének meglazulása folytán mindennapi szerencsétlenségeknek válik poklává, melynek szörnyűségeiről a szenzációt hajhászó sajtó nap-nap után beszámol s az emberiség romlott fele szerencsétlen hajlamainak igazolását találja. Találóan hasonlítja a Szentatya ezt a laza és pillanatnyi értékű házaséletet homokra épített házhoz „amely Krisztus szavai szerint az elemek első rohamában meginog és összeomlik. És a szelek fújtak és ama házra rohantak és összedőlt az és nagy volt annak omlása.1) Ellenben a sziklára épített ház, a hitvesi szeretetre, a lelkek kiérett és tartós egységére alapított házasság semmiféle viharra meg nem inog és össze nem dől.“ Fájdalommal állapítja meg a Szent- séges Atya körlevelében, hogy a házasság harmadik nagy java, a szentség, ellen ép napjainkban oly sok és nagy merénylet történik, hogy abból kell magyarázni azt az általános nagy lelki összeroppanást, mely századunknak szörnyű nagy átka és szerencsétlensége. Akár arról a téves jogfelfogásról van szó, mely a házasságot vallásos jellegétől megfosztja s azt tisztán polgári kötésnek minősiti; akár arról, a különösen nálunk Magyarországon elterjedt, balvéleményről, mely a különböző hitű férfiak és nők frigyében semmi kivetni valót nem lát s a vegyes házasságot szinte kívánatos állapotnak minősiti holott az a lelkek egybeforradásának s a gondolkozás — házasfelek között annyira kívánatos — teljes egységének súlyos akadályát képezi; akár a válásnak szörnyű átkáról, >) Máté VII. 27. mely valóságos járványként rontja meg a családi életet s általa a közerkölcsöket : a pápa minden megalkuvást kizáró módon idézi emlékezetbe a krisztusi igazságot, mely szerint a házasság nem múló emberi vélemények és divatok szeszélyei szerint ítélendő meg, hanem azon nagy apostoli szó szellemében, hogy az nagy szentség és oly viszony mint aminő Krisztus és az anyaszent- egyház között áll fenn.') Amint ehhez a szent frigyhez nem férkőzhet semmi nemtelenség, úgy a keresztény házasélet köréből is mindannak száműzve kell lenni. Amint Krisztusnak és egyházának titokzatos egysége nem ismerhet semmi lazulást, úgy a keresztény házastársak szent szövetségéből is ki kell hogy zárva legyen a múlandóságnak és ideiglenességnek minden gondolata és szenvedélye. Valósággal prófétai hangon szól a Szentatya a házassági szövetség örök érvényességéről s azokról a nagy veszedelmekről, melyek a válás nyomán járnak. Nem fogadhat el egyetlen okot vagy ürügyet sem a házassági frigy szilárdsága és felbonthatatlansága ellen. „Ezek ellen az őrültségek ellen — mondja — szilárd bizonyossággal áll az Isten törvénye, melyet Krisztus kifejezetten megerősített s emberi rendelkezések, népek fölfogása vagy törvényhozók akarata meg nem gyöngíthet: „Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza.“2) S ha az ember igazságtalanul el is választja, ez az elválasztás érvénytelen s érvénybe marad, amit Krisztus mondott: „mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vészén, házasságot tör, s aki férjétől elbocsátott nőt vesz el, házasságot tör.“3) Bizonyára sokan lesznek, akik azt fogják mondani, hogy a pápa ez alkalommal is túlságos szigorúsággal szólott s nem számol az emberi gyöngeségekkel. Ámde ki legyen, aki az igazság és szentség, a tisztesség és hűség törvényeit hirdesse, ha az nem, akiről Krisztus mondotta „te kőszikla vagy s e kősziklán építem anyaszentegyházamat?“4) Ha a pápák megalkudtak volna a korszellemmel, hízelgő dicséreteket arathattak volna, de Krisztus öröksége s vele együtt az !) Eph. V. 32. 2) Máté XIX. 6. 3) Luk. XVI. 184) Máté XVI. 18.
