Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1930.
III.
14 országunk vesztét siratván a prófétával felkiáltunk : „Kegyelmezz Uram, kegyelmezz, a Te népednek és ne add örökségedet gyalázatra, hogy ne uralkodjanak rajtok a nemzetek“1) akkor meg kell értenünk azt is, hogy nemzeti életünk feltámadását, polgári rendünk biztonságát, családi otthonunk boldogságát csak úgy remélhetjük, ha mindezek visszaszerzéséhez az erőt az Ur oltáránál keressük, s magán és közéletünkből minden pogány szellemet kiküszöbölve és fenntartásnélkül átadva magunkat Krisztus szellemének, dolgozunk a romok eltakarításán s a szebb jövő alapjainak megépítésén. „Mondom nektek, — szól az apostol — lélek szerint járjatok, úgy a test kívánságait véghez nem viszitek.') Akik e szót megértik s éltük cselekedeteit nem a test kívánságai, vagyis a gonoszlélek incselkedései szerint, hanem Isten Szentleikének sugalma szerint formálják, azok építik Isten országát s a földi hazát, s azok lesznek az uj életre kelő keresztény Magyarországnak s Szent Gellért egyházmegyéjének is kiválóságai és hősei. Ennek a lélekmentésnek a magyar keresztény múlt újraélesztésének szentélyét és műhelyét állítjuk most az egyházmegyének ellenséges kéztől szabadon maradt szögletében Szegeden. A fogadalmi templom, a Csanádi püspök uj székesegyháza, melyet az egyházmegye kilencszáz éves jubileumán fölszentelni kívánunk, égbetörő tornyain ragyogó kereszttel kelet és dél felé szól, hogy a régi szent tűz ki nem aludt s Krisztus szelleme és a katholikus egyház ereje uj hódításra készen áll. Az egyházmegye szentélye mellett épülő » intézetek pedig uj papi és világi apostolokat készülnek nevelni a szent harcra, mely a régi dicsőségért Isten kegyelméből újból meg fog indulni. Odakinn pedig az egyházmegyében a hívek százezrei a lélek gyümölcseit készüljenek magukban megérlelni s szeretetben, türelemben, jóságban, hitben és szerénységben gyarapodva szolgáltassák azt a hősi sereget, mellyel jámbor papok és hithü világi férfiak majd megvívják az uj keresztes háborút, melynek áldásaként nekünk majdan jutó uj virágzása egyházmegyénknek — reméljük — ma*) Joel II. 17. 2) Gál. V. 16. radandó és zavartalan leszen s előképe annak az örök boldogságnak, melyet Isten azoknak tartogat, kik e földi életben nem a test kívánságai szerint, azaz pogányságban, hanem lélekben járnak. * Midőn szétszakított egyházmegyénk jelenlegi siralmas helyzetében tetemre hívjuk a hitet és hazát egyaránt megrontó pogány lázadást, eszméljünk rá, hogy annak sikerét a magyar nép erkölcseinek meglazulása, saját gyengeségünk is előmozdította, s ébredjünk annak tudatára is, hogy csak a Szent István és Szent Gellért által — szigorral és szép szóval — hirdetett istenfélelem, tiszta erkölcs, amely Szent Gellért legnagyobb tanítványában, Szent Imrében, tündököl, polgári erény és áldozat- készség szerezheti vissza a régi dicsőséget a próféta szavai szerint: „Veszedelmed tenmagadtól vagyon Izrael! csak nálam a te segítséged“!') S a nagy évfordulón tegyünk mindannyian szent fogadást, hogy védekezni és bátran küzdeni fogunk a hitetlen pogányság 1 ellen, mely istentagadó hadait állandó harcba küldi Krisztus, az anyaszentegy- ház, az erkölcsi tisztesség és minden nemes emberi életforma ellen. De fogadjuk meg azt is, hogy Szent Gellért, Szent István és Szent Imre emlékét nem csak kegyelettel őrizni s nekik nem csak oltárt emelni akarunk, hanem életünket újjáalakítjuk, régi hitünket uj lángra lobbantjuk, családi otthonunkat megszenteljük, embertársainkhoz való viszonyunkat a szentek példája szerint rendezzük el igazságban és szeretetben, s akkor bízvást remélhetjük, hogy ami legboldogitóbb jubileumi ajándékunk volna: Szent Gellért egész örökségének éltünk érdeme által visszanyerése megadatik nekünk. Ámen. * Szeged, 1930. évi. Nagyböjt I. vasárnapján. GYULA s. k., püspök ') Oz. XIII. 9. * Jelen körlevelet a legközelebbi vasárnapon a híveknek a szószékről fel kell olvasni.
